Houston óta harmadjára találkozom vele.
Remek srác. És immár Mandiner-díjas.
Megtisztelő, hogy én írhattam győzelme kapcsán a Mandiner friss számába.
Itt közlöm veletek ebbéli laudációmat Tibi felé:

\\\

Csillagkapu Tibor

Átjáró valóságból álmokba, s vissza

Emlékszem a pillanatra. Miamiban voltunk egy beszélgetésen az amerikai tanulmányutunk egyik állomásán, amikor jött a hír: Lehet menni Houstonba interjúzni Kapu Tiborral. A dolog nagyjából úgy zajlott, mint amikor itthonról ötletel az ember, milyen nagyfiúk legyenek a követkető műsorvendégei. Itthonról, és nem az USA-ból. A lehetőség azonban éppoly természetességgel született és valósult meg, amilyen természetes maga Kapu Tibor.
Egy kisebb csapat levált, és irány Houston! Az ember fiában előtolulnak gyermekkori és kamaszkori sci-fi-élményei Kubrick Űrodüsszeiájától a Földi űrutazáson át az Apolló 13-ig. Az nem lehet, hogy ez megtörtént! Megtörtént, hogy egy magyar felment, majd lejött, én meg odamegyek elsőként ahhoz, aki meg 45 év alatt az első. Széles mosollyal fogad. Határozott ember. Nincs tudós-, se szuperhős attitűd. Két vidéki srác találkozik. Úgy beszél kamera előtt, ahogy anélkül. Úgy beszél magyarságról és bolygólakóságról, ahogy egy ember a családi fotóit mutogatja. Szívvel, természetességgel és magától értetődően.
Nézem a forgatás alatt. Feltettem épp egy kérdést, hallom, ahogy megválaszolja, de nem tudom, mit mond. Annyit érzékelek az egészből, hogy derűvel mondja. Olyan földöntúli derűvel, ami ez esetben lehetséges, hogy tényleg a Földön túlról jött. Amikor Matthew McConaughey visszatér szeretteihez a Csillagok közöttben, és a számára véget ért utazás földi időben mérve évtizedeket emésztett fel, akkor olyan tudással tér vissza, ami valami olyasminek a látása, érzékelése, aminek mi nem lehetünk a birtokában Rakamazon vagy a 16. kerületben. Ahhoz ezt az egész vircsaftot, ezt az amúgy megmosolyogtató, magunkat szétforgácsoló küzdést és könyöklést felülről kellett lássa. És ami itt lent mókuskerék, dagonya és állandó viták sokasága, az fentről az emberiség, és talán az egész univerzum csodája.
Hiszem, hogy Tibi alaptermészete eleve optimista volt a felszállás előtt is, de amit onnan fentről visszahozott, azáltal valahol az emberi jóság hírnöke is lett. És most azzal a küldetéssel rója majd iskoláinkat, hogy gyermekeinknek, unokáinknak elmeséljen egy történetet. Egy történetet kicsinységről és nagyságról, nemzetköziségről és nemzetről, romboló és építő emberről. Kapu Tibor neve nem is lehet más, mint ami: Kapu. Ahogy a Csillagkapu c. filmben egy átjárón keresztül kerülhetünk egy másik világba, úgy Tiboron, azaz a mi Kapunkon keresztül juthatnak el a következő generációk egészen másfajta álmokba, s térhetnek onnan vissza egy jobb világ reményében. Nem beszélve arról, hogy a mi Kapunkon keresztül érkezett meg Magyarország végérvényesen a 21. századba.