Megint előhozakodok, szinte rátukmálom az agyhalott büdösszájúakra a nagyapámat, azt az ízesbeszédű - aka tájszólásos - Szécsi Pál-imitátort, aki az idióta történeteivel untatott kiskoromban, de milyen jól jött az egyetemen is villogni a komcsi tanárok előtt, meg most a prinyó szabolcsiaknál. Az erősspálozás előtt majd cipelek pár láda szabolcsi almát, mert minden közhelyet szeretek összeszedni, otthon a hűtőmágneseket is megtanultam, meg amúgyis ezek a surmó vidékiek rajonganak a nagy, semmitmondó igazságokért. Ja, jól jön majd pár nagyfateres gyerekkori emlék, meg is nézem a térképen milyen Isten háta mögötti koszfészkekben kolbászolt a vén sármőr, aztán ha szabolcsi a hely, bedobom nekik, amolyan érzelmi kötődésnek jó lesz. Mi van még, ami nagyon szabolcsi? Ja, a szilvapálinka. Azzal tud azonosulni a magyar, Orbán is szokott róla beszélni: jó lesz. A vén cefreszagú dottore emberarcúsága ekképpen most rajtam is megmutatkozik majd, inni magam is szeretek. Legutóbb a Márk kesztyűtartójába csandráztam bele két facebook-poszt között. 🤟 Szabolcsi szilvalekvár létezik?? Tessék má mondani a kwnyádat, Marika néni… van? Akkor beleírom azt is. A lekvár már egyszer úgyis bejött budai ingatlan adásvétel megindításában. Azt is hogy beszopták ezek a szentimentális analfabéták Árad a Tisza!!
Majd kormányozni is mobilról fogok, bvz|káim!