Hidegvérrel, előre megfontolt szándékkal, megtervezetten meggyilkoltak egy keresztény fehér férfit egy amerikai egyetemen. Két gyermeke maradt árván. Azt hiszem, a részvét a legkevesebb.
Charlie Kirk halála megrázta a fél világot, világnézettől függően reagál rá mindenki.
Ha az Amerikai Egyesült Államokból nézzük, akkor a puszta tényleírásban benne van a lényeg: előre megfontolt szándékkal, hidegvérrel meggyilkoltak egy keresztény fehér férfit egy amerikai egyetemen. Minden szónak jelentősége van.
Itthon, ebben az akasztozós, fejbelövős bulikázásban lett egy pillanatnyi csend.
És ebben a gondolatnyi csendben, amíg a kivégzőosztag újratölt, érdemes eltöprengeni azon, hogy akarjuk-e ezt.
Nálunk ugyanis a kivégzésnek, fejbelövésnek, akasztásnak történelmi távlata van. Éltünk már olyant, hogy származás, vagyoni helyzet (osztályhovatartozás), vagy pusztán világnézeti különbözőség okán kollektíve bélyegeztek meg honfitársakat. A szerencsésebbje munkatáborban túlélte. A kevésbé szerencséseket lelőtték, felakasztották, vagy elpusztították őket különböző haláltáborokban.
Amikor tehát szibériázol, lámpavasazol, akasztasz vagy fejbe lősz (ha csak szimbolikusan is), akkor ehhez térsz vissza.
Charlie Kirk halála arra emlékeztessen, hogy a gondolatot szó követi, a szót pedig tett.
Nem kéne kétszer ugyanabba a folyóba lépni.