Ismét előkerült egy, a magyar közéletben rosszemlékű szimbólum: a magasba lendülő ököl. De honnan is ismerős ez a kép?

Mintha már láttuk volna valahol, valamikor. Hasonló közegben.

És valóban, a magasba lendülő ököl több helyről is ismerős lehet:
✊ Láttuk már a Kommunista Internacionálé plakátjain.
✊ Láttuk az Antifa-zászlókon.
✊ Láttuk a Black Power mozgalomnál.
✊ Ott volt a BLM-zavargásokon, és
✊ ott van a woke- és LMBTQ-mozgalmak szimbolikájában is.

És most itt van a „Polgári Ellenállás” nevű formáció logójában is. Nincsenek véletlenek.

Ugyanaz az indíttatás, ugyanaz az ideológia.

A politikai kommunikáció egyik legerősebb eszköze mindig is a vizualitás volt. Egy szimbólum – ha jól választják meg – nemcsak figyelemfelkeltő, hanem érzelmi, történelmi és ideológiai tartalmat is közvetít. Elárulja, ki hová tartozik, honnan inspirálódik, mik a céljai.

Az ököl például nem az együttműködés, nem a párbeszéd és nem a közös jövő jelképe. És aki egy öklöt használ szimbólumként, az ütni akar. Felforgatni. Rombolni.

Mi, magyarok túl sokszor láttuk már, hová vezet, amikor importált ideológiák akarják a szimbólumaikat, ideológiájukat, a saját igazságukat ránk erőltetni.

Nem olyan rég le tudtuk rázni magunkról a vörös csillagot – nem kérünk a vörös ökölből sem.