Búcsú az Origótól!

Ez a nap is elérkezett: közel 11 év után távozom az Origo szerkesztőségéből. Nemhogy egy posztban, egy könyvben is szinte lehetetlen lenne összefoglalni, mi minden történt a mögöttem hagyott több mint egy évtizedben. Izgalmas, változásokkal teli időszakban lettem a szerkesztőség tagja. Majd több mint egy évtizedig hatalmas kihívás volt az ország egyik legolvasottabb portáljánál dolgozni.

Egy búcsú során a köszönet a legfontosabb. Elsősorban hálás vagyok Pálmai L. Ákosnak, aki felvett az Origóhoz, és megadta a lehetőséget, hogy az ország legolvasottabb portáljánál dolgozzam. Köszönettel tartozom György Bencének, Gábor Lászlónak és Leitner Attilának is, akik végig támogattak a munkám során. Köszönetet mondok rengeteg egykori és jelenlegi szerkesztőmnek, kollégáknak és minden közeli és távoli munkatársnak is, akik elviseltek ebben a több mint egy évtizedben.

Mindezek mellett köszönettel tartozom azoknak az újságoknak, rádióknak, televízióknak, akik az elmúlt években lehetőséget adtak nekem, hogy az Origo újságírójaként elmondhassam a véleményemet a legfontosabb hazai, valamint külföldi politikai eseményekről és folyamatokról. A fenti támogatás és bizalom nélkül nem lett volna lehetőségem arra, hogy három kontinensre eljussak. Nem jöhettek volna létre azok az interjúk, riportok, tényfeltáró írások, amiket a magyar állam vezetőivel és a legbefolyásosabb közéleti szereplőkkel készítettem. Az Origo nélkül soha nem tehettem volna fel kérdést Vlagyimir Putyinnal, Recep Tayipp Erdogannak, vagy éppen Portugália elnökének.

Bár most egy fejezet lezárul az életemben, ez nem jelenti azt, hogy többet nem hallanak rólam. Főleg a baloldali és liberális „jóakaróimnak” üzenem, hogy egy percre sem dőlhetnek hátra.

A búcsúzáshoz egy 10 évvel ezelőtti kormányinfós képet választottam. Ennek oka, hogy ezen, mára intézménnyé vált esemény révén ismert meg szinte az egész ország.

Végezetül további sok sikert kívánok az Origónak, eddigi kollégáimnak és a portál minden munkatársának!