Még a Zuckerberg-börtönben tengettem napjaim, amikor pár hete meghalt Gene Hackman. Szép kort ért meg, abból a világból már csak Clint, Dustin, Anthony és Michael maradt életben a nagyok közül (aki utóbbit eltalálja ki, az dicséretet érdemel, a többi három a keresztneve alapján könnyű feladat, vagyis remélem, de írjátok meg, ki hányat ismer fel).
Szóval Gene. Aki dzsín és nem dzséjn.
Felsorolhatatlan filmográfia. Benne pazar múvikkal. 2 Oscar, 3 Golden Globe, vita nincs a tehetsége kapcsán. Olyan filmet hoztam mégis tőle, ami finoman szólva sem a szakma csúcsa, mégis meghatározó élmény volt, amikor gyerekkoromban leadta a magyar tévé. A tévéújságban már gyerekként imádtam bekarikázni a néznivalókat, és a Poszeidon-katasztrófa sokkal csábítóbb cím volt akkoriban bárminél. Nem tudtam, ki vagy mi Poseidón, de a kellően sejtelmes elnevezés a katasztrófára különösen “váróssá” tettem az AMERIKAI FILMET. Akkoriban az amerikai film maga volt a menőség és a sztárság a sok keleteurópai között, de bizony a francia és olasz filmekhez képest is volt valami szexisége. Sose felejtem drága nagymamám összekacsintós mosolyát, amikor kötés vagy sütés alatt azt mondta: amerikai film lesz este a tévében. Bizonyára értitek.
Ez épp nincs meg dvd-n, tudjátok, hogy gyűjtöm, de a neten 13 mp alatt megtaláltam. Gyors, azonnali, praktikus, de odaveszett és hiányzik az a világ, amikor egyetlen tv-csatorna ünneppé tudta tenni a leadott filmet. Visszaidéz egy-egy film bennem ízeket, illatokat, helyeket, hol néztem, mit ettem, stb. Egy szóval: mindennek értéke volt, és meg is becsültük.
Hackman portfóliójából - direkt több korszakot említve - sokkal jobb film a Francia kapcsolat, a Híd túl messze van, a Nincs bocsánat vagy éppen a Közellenség, bármelyiket jószívvel ajánlom.
De ez a hajós film legyen mégis most ajánlóban, talán épp alulértékeltsége miatt. Vicces, hogy a kapitány Leslie Nielsen, ezért nehezen komolyan vehető, még akkor is, ha bőven a Csupasz pisztolyok, a Nagyon különleges ügyosztály vagy az Airplane előtt vagyunk időben. Egy biztos: Drebin hadnagyunk már ‘72-ben ősz volt, szóval lehet, őszen született.
A főszereplő azonban Hackman. És még ebben a katasztrófafilm-műfajban is felfelé húzza a minőséget.
Számomra a Nincs bocsánat a csúcs, pedig negatív karakter benne.
Viszlát, Gene, nagy idők nagy formája!
——
A Poszeidon-katasztrófa (1972)
[The Poseidon Adventure | r: Ronald Neame; sz: Gene Hackman, Ernest Borgnine, Leslie Nielsen]