„Filmajánlók” album

Mivel is kezdhetném az oldalamon a filmek ajánlását a Paláver utáni időszakban, mint számomra minden idők legjobb filmjével. (ALBUMOT IS CSINÁLTAM NEKI KÜLÖN A KÉPEKNÉL!!)
Az is lehet, hogy már értekeztem róla.
Míg a zenében nem tudnék mindenkori kedvencet mondani, mert mindig más és más, ami a favorit, addig a filmművészetben évtizedek óta ez a csúcs számomra.
Az, hogy Woody Allen egy egész karriert épített fel arra, hogy New York-i neurotikus zsidó, az nem újdonság. Azonban, hogy ebből hogy jön ki egy végtelenül aranyos szerelmi történet, egy társadalomkritika, meg létkérdésekkel való foglalatosság, ráadásul úgy, hogy minden fontos filmérték megtalálható legyen benne, ahhoz ez a zseni kell.
Diane Keatont ebben a filmben meg kell zabálni. Sose volt szép nő, itt mégis az, mert Woody azzá teszi.
Minden évben egyszer előszedem, és az unásig ismert jeleneteken mai napig sírva röhögök. Hollywood egyik aranykora ez, ami, látva, mi folyik ma ott, igazán értékes dolog.
Borzalmas udvarlások, önbizalomhiányok és -túltengések, vicces antiszemitizmus, gegek, gyakran idézett párbeszédek, és tonnányi önirónia.
Az egyetemes filmtörténet klasszikusa, 4x Oscar, Lentulai Krisztián mindenkori kedvenc filmje.
Mindenki számára kötelező. (Bevasalom!)
Kern András és Bánsági Ildikó pedig top formában szinkronként.
----
Annie Hall (1977)
[Annie Hall | r: Woody Allen; sz: Woody Allen, Diane Keaton]