Horrorfilmbe inkább, szilveszteri partifotónak kevésbé illő képpel búcsúzom 2024-től, ami kifejezetten pocsék év volt személy szerint nekem… bár volt pocsékabb is. Úgy alakult, hogy gyerekkori barátom tanyáján őrködöm. Egyedül. Kifejezetten szürreális volt a felkérés, de itt vagyok. És soha rosszabb döntést! Bár emberként valóban egyedül vagyok egy erdőben, sokkal hidegebb időben, mint ha városban lennék, de a síri, megkapóan üres és sötét csendben viszont társam tízegynehány birka, egy tekintélyes baromfitársadalom, 3 kutya és négy cica. Kiskoromból hozott begyújtási technikákkal úgy fűtöm a fás kazánt, mintha nem lenne holnap. És közben bent a melegben tv-zgetek kis barátaimmal.
Eközben sokatok kint a popéletben vagy házibuliban megalakulva matávrészegen, esetleg éppen csendesen, polgháryan megrendülve kergeti el ezt a politikailag terhelt esztendőt.

Én meg ezt mind leszarva kilépek, és “olyan hideg van, hogy az apró kiesik a zsebemből”, és nemhogy petárdák zaját nem hallom, de ha elordítanám magam, talán még a Jóisten se hallana meg.

Mackónadrágból kívánok szebb és boldogabb új évet, barátaim, magyarok!! ❤️
Ui: a sálam nem Icát hirdeti, hanem a Benficát.