Tegnap a Scrutonban jártam nagyon kedves barátaimnál, Kacsoh Daninál és Kohán Mátyásnál a Mandiner Reakcióban, és Biden kapcsán előjött bennem a Genesis ikonikus dala az ikonikus zárás dilemmájával. Ma előkerestem, hogy átküldjem a fiataloknak, hogy igényes zenével neveljem őket. És bár nekem nincs benne nagy felismerés, mekkora muzsika ez, mennyire nagyok voltak akkoriban Collins-ék, de így, a klippel együtt sokadjára sírom vissza azt a zenei korszakot mindenestül. Külön vicces, hogy míg egy ereje teljében lévő Reagant figuráztak ki úgy, mint egy szerencsétlen bohócot, addig 2024-ben az a fingós nagypapa vezeti az országot, aki alul pucéran érkezik a családi ebédhez, feleségeként tekint Lassie kutyára, és álló brével nézi a Disney klubot. Ehhez képest Reagan indítja az atomot, hát persze…

Genesis: Land of Confusion (1986)
/Collins, Banks, Rutherford | Invisible Touch/