Ahogy múltkor említettem, az első önálló (tehát se felnőtt, se haver) megnézett filmem moziban ez volt. Tatabánya, Turul mozi. Sport szelet, kóla, szigorúan előtte, a jegyvásárlás után.
Így örök élmény emiatt, és jó érzékkel választottam ki, mert lehetett volna sokkal rosszabb is. Ez a film meg nagyon jó.

Amikor készült, másfél évvel voltunk a Szovjetunió felbomlása előtt, Gorbacsov még farigcsálja a reformjait, a puccsot talán már szervezik ellene kommunista elvtársai. Én épp ellezdtem a gimi másodikat a friss és IGAZI rendszerváltás Magyarországán.

Akkoriban - bár nem volt példanélküli - pikáns volt hidegháborús témában filmmel kijönni, ennek megfelelően egy izgalmas, csavaros akciófilm ez, melyben a ruszkik egy hangtalanul suhanó tengeralattjárót fejlesztettek, amivel megközelítik Amerika partjait úgy, hogy a radar se hallja őket. Vicces jelenet, amikor a szovjet himnuszt énekli a legénység, az amerikai rádiós tiszt a saját nevetségessé válását kockáztatva márpedig állítja, hogy emberi éneket hallott az óceán mélyén.

Ramius kapitány dörzsölt figura, az eredeti hadgyakorlati tervet egy gyilkosság árán megváltoztatva nekiindul az USA-nak. A film dilemmája, hogy vajon disszidálni akar, vagy III. Világháborút kirobbantani. Így egyszerre két ország tengeralattjáróinak érdeke, hogy megállítsák.

A fiatal Alec Baldwin játssza az okoskát, kedvenc sirünk, Sean Connery pedig Ramiust. Mai szemmel is izgalmas akciófilm, mai fülnek szokatlanul nyugodt párbeszédekkel (imádom), valódi csúcson lévő Hollywooddal.
Ez a korszak, a 80-as és 90-es évek két évtizede nekem életkoromból is adódóan, de szerintem objektíven nézve is a nagyon nézhető amerikai filmek kora minden műfajban. Alant láthatjátok, micsoda gála a szereplőlista.

8/10
——
Vadászat a Vörös Októberre (1990)
[The Hunt for Red October | r: John McTiernan; sz: Sean Connery, Alex Baldwin, Sam Neill, Stellam Skarsgard, James Earl Jones, Tim Curry]