Rottyon az ellenzéki mentálhigiéné

Függetlenül családi állapotukra, élőhelyükre, vallásukra, korosztályukra, gyermekkel rendelkeznek avagy gyermektelenek, az ellenzéki szavazók szörnyű kórképet festenek nemcsak magukról, hanem a társadalom egészéről is. Igen, arról a társadalomról, melybe mi, jobboldaliak, a Varga Judit-interjú megrendült nézői is beletartozunk.

Önök is észrevették, hogy eltűntek a hírek? Volt itt elhatárolódás amerikai részről Macronnal szemben, összeült a Momentum miatt a parlament európai ügyek bizottsága, tovább dagadt az óbudai korrupciós botrány, Szentkirályi Alexandra tüsténkedik, megint nyertek Szoboszlaiék, lett új kormányszóvivő. Hallottak, olvastak róluk? Ha nem kellett volna beülnöm a Vezércikkbe a HírTV-n, akkor nem került volna ezek közül a hírek közül néhány a látótávolságomon belülre. Azok a hírek, amik normális esetben simán elérik a közéleti ingerküszöbömet, most mínuszos hírekké váltak (gondolom, Önöknél is), ahogyan mínuszos szereplőkké tette Magyar Péter is az ellenzéki pártokat a sajtóban.

A hírek pedig azért tűntek el, mert mindent leuralt az elmúlt hetekben Magyar Péter, és ennek folyományaképp a 900 ezres nézettséget is túllépő Varga Judit-interjú a Frizbiben. Igen, még a kegyelmi ügy sem tematizálja jelenleg a közéletet. Elvicceskedhetném ezt a borzasztó ügyet azzal, hogy biztosan mindez azért van így, mert épp nincs Való Világ, jelenleg egy tehetségkutató sem zajlik, Mónika és Balázs sem ugraszt már össze senkit, illetve ahogy a miniszterelnök is megidézte, sem Szomszédokot, sem Dallast nem forgatnak már, de itt most semmi helye a tréfának! Azonban az nyilvánvaló, hogy ha kenyere van a népnek, igénye van cirkuszra is. Na, de így??

Az történt, hogy kijött a fényre, és megmutatkozott a szekértábor logika szerint vérszagra gyűlő ballib horda. Azon választók sokasága, akik négy 2/3 frusztrációja nyomán azonnali vendettát követelnek, és igazolva akarják látni lassan feledésbe merülő hitbizományukat arra nézve, hogy maradt még esélyük győzni. Hiszen sem a hazai pártjaik képességessége, sem a külföldről történő, választásokba való beavatkozás nem hozta meg az áhított célt: Orbán eltakarodását. Messiások jöttek és mentek, reménytelenség váltotta remények váltak szép lassan hiú ábránddá. Valahol érthető, hogy előkerül egy soha ki nem próbált recept: egy sértett és bosszúszomjas tehetségtelen zsúrfiú néhány jogilag jól megfogalmazott fenyegetése, ecsetfejére felpattintott divatos napszemüvege és a Jakab Péter-féle proli pökhendiség kiműveltebb, budai verziója, majd láss csodát, egycsapásra visszatért a hit és a bizakodás.

De azzal már mind az összpolitikai elitnek (igen, a balosoknak is), a pedagógusoknak és a szülőknek lesz dolga, hogy sürgősen rendbetegye a párkapcsolati kultúra, a bántalmazások, a férfi-női szerepek, a politikai kiválasztódás súlyos deficitjeit, és irtsa az emberi gátlástalanságot, ki-ki a maga területén. A társadalom mentálhigiénés állapota rottyon van! Kereshetünk felelősöket, de most már sok értelme nincs. Meg kell állítani a züllést, meg kell állítani az érzéketlenséget, vissza kell növeszteni az empátiára való készséget, az odafordulást és a bizalmat. Az, hogy SENKI nem hisz a túloldalon Varga Juditnak, azonban azt is elhiszik Magyar Péternek, hogy az ő órájához igazítják a Big Bent, az több mint aggasztó. Amikor balos nőjogi aktivisták, nagypofájú női influenszerek, női politikusok jobb esetben is csak kussolnak, rosszabb esetben relativizálják a gaztettet csak azért, mert a nyilvánvaló áldozat narancsszínű, ott valami nagyon nincsen rendben.

"Eljátszotta. Hazudik. Zsarolják. Miért nem tett feljelentést? Miért most állt elő? Isztanbul. Pedofil. Propaganda, Rogán. Megérdemli. Jaj, hát ez semmiség!"

Néhány a visszatérő gusztustalan vádból és bagatellizálásból, rettenetesen nagy arányban értelmiséginek tűnő, fogalmazni tudó facebookostól. Elkeserítő látni, mennyi nő veti meg mélyen nőtársát szenvtelenül, cseppnyi együttérzést sem mutatva. Felvonult például a közel és régmúlt bulvárvilágának alja is. Marjai Judit, Keleti Györgyi, Baukó Éva és Molnár Anikó is kinevette Varga Juditot. Értik?! Kinevette! Azt hiszem, már túlvagyok a gyűlölet és a megvetés fázisán, és elkezdtem aggódni a szörnyeteg Magyar-fiókák jövőben szörnyeteggé váló gyermekein, akik ezt a gazember mentalitást látják acsarkodó szüleiken. Biztos vagyok abban is, hogy a rendszerdöntés miatt februárban kikóborolt Hősök téri fiatalság szüleinek generációja lép most bele Varga Juditba. És abban is biztos vagyok, hogy jó nagy átfedés van a metoo magyar színházi életet megpecsételő időszakában a Sárosdi Lilláék mellett bőszen kiállók között, akik alaptalanul vagy éppen megalapozottan, de minden kritika nélkül kiálltak a bántalmazott mellett pusztán annak kormánykritikus volta miatt. Ezek a senkiháziak akkor is találnának a szörnyszülött Magyar Péternek felmentésre valót, ha Varga Judit már nem élne.

És hogy mi milyenek vagyunk? Nem állítom, hogy minden jobboldali egyben rendes és tisztességes ember is. Egyáltalán nem. De erre az esetre levetítve hiszem, hogy az én politikai közösségem (igen, Puzsér, ez egy szép kifejezés, bármennyire is okádsz tőle!) mérlegeli a számára hozzáférhető információkat, elolvas többféle véleményt, szakmai érvet, és nagyjából a végén arra jut, hogy ez egy tipikus nárcisztikus nímand esete egy tehetetlen, a férjét sokáig szerető, a gyerekei érdekeit szem előtt tartó nővel. És mivel ez egy elemző folyamat, ami megedzi mind a lelket, mind az elmét, a legvégén nem pártpolitikai vélemény keletkezik, hanem emberi. Másképp mondom. Ha Jakab megigazítja a Mamuszos frizuráját és elkeni a sminkjét, akkor bármennyire rühell minket Molnár Enikő, a nő oldalára fogunk állni.

Mondanám, hogy egyszerű, mint a pofon, de talán most szerencsésebb a pofont vonatfüttyre cserélni. Isten irgalmazzon az értékvesztett jóléti magyar társadalomnak az emberségen tort ülő gonoszság miatt!