Most van a Pride-hónap, ezért a szokásos kultúrharcos tematika a tetőfokára hág. Ez a kultúrharc a budapesti Pride felvonulás idején lesz majd a magyar nyilvánosság egyik fő ügye, itt kínálkozik majd a lehetősége mindenkinek, hogy ízlés, családi háttér és baráti kör alapján besorolhassa magát vagy az egyedüli valódi nyugati értelemben vett jóembernek, vagy az egyedüli bátor fősodorellenes „régenmindenjobbvolt” forradalmárnak.

Bár az én helyzetem ebben speciális, mégis érdemes szerintem törekedni arra, hogy ebben a kérdésben legalább alapvető dolgokban elinduljon a közmegegyezés irányába a szexuális kisebbségekről szóló vita hazánkban.

1. A szexuális kisebbségek kérdésköre egy hisztériává vált, amely valós súlyánál sokkal többet szerepel a vitáink között. Ez senkinek sem jó, a buziknak sem. Az egész egy önmagán túlmutató törzsi vita lett.

2. Ma Magyarországon homofóbnak lenni nem egy bátor, fősodorellenes dolog, akiknek ugyanaz a véleményük, mint az adófizetői milliárdokból működtetett propagandának legalább azt ne várják el tőlünk, hogy még bátornak is tekintsük őket a kormányzattal teljes megegyező véleményük miatt.

3. Rengeteg dolog van Nyugaton az egész betűleves ideológiában, ami valóban problémás. Persze, ezt a Fidesz felnagyítja és felhasználja, attól még egészen értelmezhetetlen, hogy nyugati politikusok jelentős része nem tud arra kérdésre válaszolni, hogy hogyan definiáljuk azt, hogy nő.

4. Az amerikai kulturális termékeken keresztül sokszor jön be érzékenyítően a szexuális kisebbségek kérdése, sokszor jogosan okoz ez frusztrációt. Én is sóhajtozni szoktam, amikor oda nem illő módon, erőszakosan minden filmbe bele van rakva egy meleg szál.

5. Soha, senki még nem lett attól buzi, mert tizenhat évesen elolvasta a Pokolbéli víg napjaimat. A legrosszabb, ami történhetett egy tizenhat évessel a könyvtől, hogy megismeri a magyar történelem egy részét.

6. Az emberek vagy férfiak, vagy nők. Nem-bináris emberek nem léteznek.

7. Aki szerint bezzeg régen a férfiak még férfiak voltak, az nem tudja hogyan öltöztek a tizennyolcadik században, hogy azt, hogy a rózsaszín a kislányok színe a huszadik század előtt senki sem gondolta és, hogy a divatban egy dolog biztos, hogy mindig változik.

Ha már Nyugat. 2007-ben Nagy-Britaniában volt egy kampány, az volt a lényege, egy melegszervezet azzal plakátolta ki az országot, hogy „Vannak, akik buzik. Legyél túl rajta.” (Some people are gay. Get Over it.)

Én szerintem ez lenne a legjobb mindenkinek. Vannak, akik buzik. Senkinek sem adja ez ki az élete egészét, semmilyen szinten ez nem egy elsődlegesen fontos társadalmi kérdés. Essünk túl rajta. Engedjük el.