A magyarkúti siklásos balesettel két dolgot tilos csinálni: pánikkeltésre használni és félvállról venni. Az elsőhöz felelősség kellene, amit a politikai ellenfeleimtől legfeljebb csak kérni tudok, kikényszeríteni nem. Az utóbbit viszont az állam tulajdonosi jogait gyakorló miniszterként mindenkinek személyesen is garantálom. A magyarkúti baleset okainak feltárása a következő napok első számú feladata. Minden részletre kiterjedő, szigorú és őszinte vizsgálatot kértem a MÁV vezetésétől. Tudni akarom, hogy pálya- vagy járműhiba, emberi mulasztás vagy ezek együttese okozták-e a balesetet. Számos fénykép- és videófelvétel kering az interneten az elmúlt napok esőzései során alámosott pálya egy-egy szakaszáról. Ezek a képek valóban válaszokat igényelnek, de ezeket a válaszokat csak és kizárólag a szakemberek adhatják meg, nem mi, nem a műkedvelő közlekedési szakértők és végképp nem a politikai celebek.

A MÁV pályahálózata, különös tekintettel a mellékvonalakra számos kihívással küzd, régen – évek óta – megérett már a felújításra. Ahol lehetett, elindítottuk a felújításokat. Ahol még nem lehetett, ott lassújeleket tettünk ki, sebességkorlátozással közlekedünk, ha a szakemberek számításai szerint az felelősen vállalható megoldás.

Ahol pedig egyik megoldással sem tudjuk kezelni az öröklött pályahibákat, ott átmenetileg vagy tartósan autóbusszal szállítjuk az utasokat.

A sebességből engedünk, a szállítási módból engedünk, ha kell, csak egy dologból nem engedünk: az utasbiztonságból.

Ezért hazug és szemét dolog a magyarkúti baleset kapcsán általában aláásni a MÁV-val kapcsolatos közbizalmat. Az utasok és a vasutasok is többet érdemelnek ennél az olcsó lejárató kampánynál és pánikkeltésnél.