A MÁV-járműparkot és a hazai vasúti pályát nem tudjuk varázsütésre megújítani – 30 év hátrányunk van, de nekiállunk. Közel 850 milliárd forintból mintegy félezer kilométernyi sínt újítunk fel, újraindítjuk a hazai IC-kocsik gyártását és jó minőségű használt járműveket szerzünk be. Amit viszont rövid idő alatt meg lehet változtatni, az az utasokhoz való hozzáállás: az utasok érdemi segítése és támogatása azokban a nehéz helyzetekben, amiket a megörökölt flotta- és infrastruktúra-állapotok okoznak. Ezt várom el elsőként a MÁV-csoport új vezetésétől, amelyet a hétfő reggeli találkozásunk alkalmával mutattam be a vállalat igazgatóságának és felügyelőbizottságának, illetve az érdekképviseleti vezetőknek. A zártkörű megbeszélésen azt is egyértelművé tettem, hogy a magyar államvasutakról szóló kép alakítását nem hagyhatjuk önjelölt vagy frusztrált közlekedési szakértőkre. Azt is elvárom a MÁV-csoport új vezetőitől, hogy személyesen vegyenek részt a MÁV-ról - eddig azonban jószerint a MÁV nélkül - zajló vitákban. Van a magyar vasútnak elég baja, nincs rá szükség, hogy álfideszes ellenzéki vagy álellenzéki fideszes politikusok (lassan ideje lenne eldönteni) még csúsztatásokkal és hazugságokkal is hergeljék ellene az utasokat.