Magyar Péter uralkodásának negyedik hetében tovább folytatódott az, amit az első három hétben már megszokhattunk: több volt a politikai show, mint a kormányzati teljesítmény.

Négy hete van hivatalban az új kormány. Ennyi idő alatt természetesen nem lehet minden problémát megoldani, de azt már meg lehet mutatni, hogy merre tart az ország. A hét eseményei alapján egyre többen érzik úgy, hogy nem egészen azt kapták, amit a kampányban ígértek nekik.

A választás előtt hónapokon át azt hallgattuk, hogy a Fidesz csak riogat, amikor Ukrajna ügyéről beszél. Azóta azonban Magyar Péter támogatásával megindultak az ukrán csatlakozási tárgyalások, megszűnt a korábban következetesen képviselt magyar vétópolitika több kérdésben, és egyre világosabbá vált, hogy a TISZA-kormány külpolitikai iránya gyökeresen eltér attól, amit Magyarország az elmúlt években képviselt. Sokak számára ez nem meglepetés, hanem annak a visszaigazolása, amit a kampányban is mondtunk.

A másik visszatérő téma a köztársasági elnök elleni politikai hadjárat volt. Miután Sulyok Tamás nem volt hajlandó engedni a rá nehezedő politikai nyomásnak, újabb támadások érték. Különösen méltatlan volt, hogy Magyar Péter még külföldön, a német kancellárral közös sajtóeseményen is szükségét érezte annak, hogy Magyarország köztársasági elnökét bírálja a nemzetközi sajtó előtt. Egy miniszterelnök nemcsak önmagát képviseli külföldön, hanem az országot is.

A hét során újabb kérdések merültek fel a sajtószabadsággal kapcsolatban is. Érdekes módon azok a médiumok és véleményformálók, akik éveken át a sajtó függetlenségéért aggódtak, most feltűnően csendben maradtak, amikor nem tehettek fel kérdéseket kormányszóvivői sajtótájékoztatón. Úgy tűnik, vannak elvek, amelyek ellenzékben fontosabbak, mint kormányon.

Közben egyre több aggasztó hír érkezik az államigazgatásból is. A külügyminisztériumból kirúgottak közül többen arról beszélnek, hogy politikai alapon készülnek listák a „nem kívánatos” dolgozókról. Ha ezek az információk igazak, az súlyos kérdéseket vet fel az új kormány működésével kapcsolatban. Ja, és még a tiszásokat is kirúgták…

A hét végén ezrek vonultak utcára. Pénteken a migrációs paktum ellen, vasárnap pedig az alkotmányos intézmények védelmében. A válasz azonban ezúttal sem párbeszéd vagy önvizsgálat volt a miniszterelnök részéről, hanem a szokásos fölényeskedés és a politikai ellenfelek lenézése.

A hét legtanulságosabb pillanata mégis az volt, amikor Magyar Péter Berlinben hosszasan beszélt saját korábbi sikereiről, saját teljesítményéről és szerepéről. Egy hónappal a hivatalba lépése után azonban az embereket már kevésbé érdekli, hogy a miniszterelnök mit gondol önmagáról. Sokkal inkább az érdekli őket, hogy mit akar tenni az országért.

Négy hét után egyre feltűnőbb, hogy mi a különbség az ellenzéki szereplés és a kormányzás között. Az egyikben elég elmondani, hogy minden rossz. A másikban be kell bizonyítani, hogy tudsz jobbat.