Magyar Péter uralkodásának harmadik hetére egyre inkább látszik, hogy a kampányolás és a kormányzás nem ugyanaz a műfaj. A kampányban még minden olyan egyszerű volt. Elég volt egy Facebook-videó, egy élő bejelentkezés vagy egy hangzatos mondat, és máris úgy tűnt, hogy minden problémára van gyors megoldás. Kormányon viszont kiderült, hogy a valóságban nem így megy.

A hét egyik legkínosabb története az uniós pénzek körül alakult ki. Ment a sikerjelentés Brüsszelből, hogy hazahozzák a nekünk járó, de eddig politikai okokból visszatartott uniós forrásokat, aztán a Politiconak nyilatkozó uniós tisztviselő nyilatkozata rámutatott, hogy a nagy áttörés enyhe túlzás: nem pénzt kapott Magyar Péter, hanem ígéretet és feltételeket tartalmazó listát (amiről reméljük, hamarosan a magyar embereknek is beszámol).

A héten ráadásul már nemcsak az ellenzék vagy a sajtó kritizálta a kormányt. Tiltakozott a Magyar Önkormányzatok Szövetsége is, mert szerintük a településeket érintő döntéseket úgy akarják meghozni, hogy még válaszra sem méltatják az önkormányzatokat.

Érdekes fordulat. Évekig azt hallgattuk a TISZA Párttól, hogy majd minden másképp lesz, mindenki szót kap, mindenkit meghallgatnak. Még külön kormánybiztos is felel a társadalmi párbeszédért Radnai Márk személyében! Ehhez képest három hét alatt már több szervezet is azért tiltakozik, mert senki sem kíváncsi a véleményükre a kormány részéről.

A hét egyik legszórakoztatóbb jelenetét a Bajnokok Ligája döntője szolgáltatta. A kampányban még arról beszéltek, hogy ők nem lesznek olyan politikusok, akik VIP-páholyokból néznek le a népre. Aztán a Puskás Arénában ott ültek a VIP-részlegen. Úgy tűnik, vannak elvek, amelyek csak három hétig tartanak.

Mindeközben tovább zajlanak a személycserék, az átvilágítások és a politikai leszámolások, miközben egyre több jogi kérdés merül fel a kormány tervei körül. Schiffer András például hosszú elemzésben írta le, hogy a kifejezetten Orbán Viktorra szabott miniszterelnöki cikluskorlát ötlete még alkotmányossági problémákat is felvethet.

Három hét után egyre feltűnőbb, hogy mi a különbség az ellenzéki szereplés és a kormányzás között. Az egyik esetben elég lehet, ha valaki mindenre nemet mond. A másikban viszont válaszokat kell adni, és be kell tartani a kampányban tett ígéreteket.