Saját otthon vagy albérlet? Nem mindegy, milyen jövőt kínálunk a fiataloknak.

Sokan úgy számolhattak, hogy az Otthon Start segítségével végre reális közelségbe kerülhet az első saját lakás. Viszont úgy tűnik, hogy a Tisza inkább a bérlakások irányába vinné a lakáspolitikát.

A bérlakásnak természetesen van helye egy jól működő lakáspolitikában. A mobilitást segítheti, fiatal korban vagy egy másik városba költözésnél sokak számára jó megoldás lehet. De ne tegyünk úgy, mintha a bérlakás ugyanazt jelentené, mint a saját otthon.

Egy család számára a saját otthon egészen mást jelent. Biztonságot. Kiszámíthatóságot. Valamit, amit nem hónapról hónapra bérel, hanem amit a maga és a gyermekei jövője érdekében épít, szépít.

Ezért is nehéz megérteni, miért kellene veszélybe sodorni azokat a fejlesztéseket, amelyek néhány éven belül több tízezer új, megfizethető lakást hozhatnának létre. Ráadásul az Otthon Start fejlesztéseinek leállítása nemcsak a lakásvásárlókat érintheti. Több ezer milliárd forintnyi beruházás, több tízezer munkahely és ezermilliárd forintot meghaladó adóbevétel is veszélybe kerülhet.

A bérlakásprogram kapcsán pedig néhány kérdést is fel kell tenni.

Ki lesz ezeknek a lakásoknak a tulajdonosa Ki fogja őket fenntartani? Ki fizeti a felújítást, ha egy lakást lelaknak? Az állam, vagyis végső soron az adófizetők? Vagy nagy befektetők, akiknek a magyar családok évtizedeken át bérleti díjat fizetnek majd?

Magyarországon a saját otthon mindig is többet jelentett puszta lakhatási megoldásnál. Éppen ezért a fiatalokat nem a tartós bérlét felé kell terelni, hanem abban kell segíteni őket, hogy ha dolgoznak és családot alapítanak, legyen esélyük saját otthonhoz jutni.

A kérdés tehát az: a magyar fiataloknak, családoknak saját otthont akarunk adni, vagy azt akarjuk, hogy életük végéig bérlők maradjanak?

Mi a saját otthon megszerzését segítettük, és ezt tartjuk helyes lépésnek. Mert a családoknak nem függőségre, hanem biztonságra van szükségük.