Holnap lesz 130 éve, hogy megszületett Tóth Potya István, focicsapatunk korábbi játékosa és edzője.

1912 és 1926 között 372 mérkőzésen lépett pályára az FTC színeiben és összesen 128 gólt szerzett. Kétszer nyert bajnokságot és kupát is a Fradival. Ferencváros első hivatásos edzője volt 1925 és 1930 között, számos módszertani újítást vezetett be az edzéseken. Edzőként három, sorozatban megnyert bajnoki, egy KK és két kupagyőzelem a mérlege. 1929. július 21-én csapata Montevideóban 3:2-re legyőzte a kétszeres olimpiai bajnok és a későbbi világbajnok Uruguay válogatottját.

A második világháború alatt üldözöttek százait mentette meg a nyilasok elől. Az ő önzetlen segítségének köszönhetően megmenekült többek közt Gobbi Hilda valamint a Latabár testvérek is.

1944-ben elárulták őt. Elfogták, börtönbe vetették, majd 1945. február 6-án, Kertész Géza labdarugónkkal együtt ítélet nélkül kivégezték.

Idén februárban neve felkerült a Wallenberg Emlékpark márványtáblájára. Az eseményen úgy fogalmaztam, hogy a sport mindenre megtanít. Megtanít arra, hogy a pályán nem számít, honnan származol. Megtanít arra, hogy segítsük a gyengéket. Megtanít a fair playre, a nagyvonalúságra és a tisztességes versenyre.

Tóth Potya azt tette, amit a sportban tanult: segítette a gyengéket, azokat, akikre a fair play szabályai nem voltak érvényesek.

1945-ben nem hoztak ítéletet, mi ma ítéletet mondunk:

Tóth Potya István: játékos, edző, emberi kiválóság.