Kedves Barátaim! Hosszas vívódás után született bennem egy elhatározás.

Ti jól tudjátok, hogy a kezdetek óta támogattam Magyar Pétert és a Tiszát önkéntesként és a szakmai munkában.

Mostanra viszont megláttam, hogy nem tudok többé közösséget vállalni azokkal a körülményekkel és változásokkal, amelyeket megtapasztaltam. A kultúra és közélet, különösen az egyházi ügyek, továbbra is érdekelnek, de úgy tűnik, a politikában a nevek változhatnak, de a célok és módszerek nem.

Ezért a jövőben nem vállalhatom tovább a szakpolitikai munkacsoport irányítását, sem a többi feladatot, amit a Központban a pártvezetés számára végeztem, vagy önkéntességet és tisztséget a Tisza Pártban.

Remélem, barátaim, mindannyian ezentúl is azzal a szeretettel gondoltok majd rám, ahogyan én is eddig és a jövőben rátok gondolok.

„Elment tehát, ahogyan azt az Úr mondta neki...” (1Móz 12,4)