Drónfantáziák, önmerényletes víziók, „alkotmányos puccs”, kamu honlapok és levédettnek hitt szlogen.
Ez ma a Tisza politikai teljesítménye. Nem stratégia, hanem tünet.

Miközben Európa egyre hangosabban készül a háborúra.
Százezres hadseregről, fegyverszállításokról, 800 milliárd dolláros számláról beszélnek.
Brüsszel nem kérdez – utasít.

Ebben a helyzetben egyetlen kérdés számít:
belesodródik-e Magyarország a háborúba, vagy kimarad belőle.

És mit mond erre a Tisza?
Semmit.

A hallgatás nem véletlen.
Ha igent mondanak Brüsszelnek, elveszítik az országot.
Ha nemet mondanának, elveszítenék Brüsszelt.
Így inkább trükköznek. Zajonganak. Terelnek.

A politikai mutatvány célja egyszerű:
ne kelljen kimondani az igazat.
Hogy ebben a kérdésben nem Magyarország oldalán állnak.

Mi nem bűvészkedünk.
Mi döntünk.

Nem sodródunk bele mások háborújába.
Nem hajtunk fejet külső nyomás előtt.
Ez nem kommunikációs fogás, hanem kormányzati felelősség.

Ez a különbség.
És ezért mi jelentjük a biztonságot.