Ez már nem sajtószabadság-vita.

Most ott tartunk, hogy egy baloldali szervezet szerint NEM jár sajtószabadság azoknak, akik beszámolnak a Tisza Párt megszorítási terveiről.
Nem azért, mert hazudnak.
Nem azért, mert cáfolták őket.
Hanem azért, mert nem tetszik, amit leírnak.

👉 Ha baloldali médium támadja a kormányt: szent a sajtószabadság.
👉 Ha egy jobboldali lap ír egy ellenzéki párt gazdasági terveiről: tiltás, bélyegzés, propagandistázás.

Ez már nem véleménykülönbség.
Ez politikai cenzúra, amit „erkölcsi fölénynek” álcáznak.

A legcinikusabb az egészben, hogy pont azok magyarázzák a sajtószabadság határait, akik éveken át azt harsogták:
„A sajtószabadság mindenkinek jár. Kivételek nélkül.”

Most kiderült:
️ kivéve azokat, akik kellemetlen kérdéseket tesznek fel
️ kivéve azokat, akik nem a baloldali narratívát írják
️ kivéve azokat, akik kimondják, hogy megszorítás készül

Ez nem európai, nem demokratikus, nem jogállami.
Ez politikai leszámolás a nyilvánosságban.

A sajtószabadság nem ideológiai klubkártya.
Nem jár csak „a jóknak”.
És nem a baloldali újságíró-elit dönti el, ki beszélhet és ki hallgasson.

Ez nyílt kettős mérce.️