Hatalmi játszmák árnyékában (4. rész) – A CERV mint az EU politikai beavatkozásának állatorvosi lova

️ A CERV fegyverként történő alkalmazása nem egy elszigetelt eset – ez Brüsszel azon átfogó stratégiájának része, amelynek célja, hogy kiterjessze befolyását a nemzeti kormányok felett, és az „európai értékek” védelmének látszatával erőltesse ránk progresszív programját.

A brüsszeli bürokrácia az amerikai politikai befolyásolási modellt másolja, ahol olyan ügynökségek, mint a USAID, aktivista csoportokat finanszíroznak, amelyek Washington külpolitikai célkitűzéseivel állnak összhangban. Ugyanez a mechanizmus most Európában is megjelenik, a CERV pedig Brüsszel ideológiai projektjének pénzügyi motorjaként működik.

A USAID-hez hasonlóan a CERV forrásait is NGO-k és think-tankek tucatjain keresztül áramoltatják, így nehéz pontosan nyomon követni, mire is költik a pénzt. Ez az átláthatóság hiánya lehetővé teszi az EU számára, hogy az adófizetők pénzét felhasználva beavatkozzon a belpolitikai folyamatokba, miközben fenntartja a hihető tagadhatóság álcáját. Azáltal, hogy a „civil társadalom” jelszava mögé bújva finanszírozza a bal-liberális szervezeteket, az Európai Bizottság politikai napirendjét az alulról jövő aktivizmus látszatába burkolja. Valójában ezek a szervezetek Brüsszel befolyáshálózatának kiterjesztéseként működnek, lobbiznak azon kormányok ellen, amelyek elutasítják az elmélyült integrációt, és olyan politikákat támogatnak, amelyek aláássák a nemzeti szuverenitást.

A CERV finanszírozási modell különösen hatékony a konzervatív kormányok destabilizálásában. Az ellenzéki mozgalmak, médiakampányok és lobbihálózatok finanszírozásával Brüsszel közvetlen beavatkozás nélkül gyakorolhat politikai nyomást. Ha egy kormány ellenáll a migrációval vagy társadalmi kérdésekkel kapcsolatos progresszív politikáknak, a CERV által támogatott civil szervezetek felerősítik a „demokratikus visszalépés” vádjait, így indokolva az EU számára a szankciók kiszabását vagy a források visszatartását.

Ez a megközelítés lehetővé teszi Brüsszel számára, hogy befolyásolja a nemzeti politikát anélkül, hogy közvetlen felelősséget vállalna, hiszen minden tevékenységet „független” civil társadalmi csoportok végeznek, amelyeket valójában Brüsszel pénzel és irányít.

Magyarországon túl ez a stratégia egész Európában elterjedt, különösen olyan országokban, ahol erős ellenállás mutatkozik Brüsszel víziójával szemben. Lengyelországban hasonló támadásokkal szembesültek, ahol a CERV forrásai olyan csoportokhoz jutottak, amelyek nyíltan szorgalmazták az EU beavatkozását a belpolitikába. Még Nyugat-Európában is ezt a programot használják a progresszív mozgalmak támogatására, biztosítva, hogy Brüsszel ideológiai szövetségesei dominánsak maradjanak, miközben a konzervatív vagy nacionalista mozgalmak anyagilag hátrányos helyzetbe kerülnek.

Végső soron a CERV nem csupán a civil társadalom finanszírozásáról szól – sokkal inkább Európa politikai arculatának átalakításáról olyan módon, hogy az összhangban álljon Brüsszel hosszú távú elképzeléseivel. Az EU vezetői tisztában vannak azzal, hogy a tagállamok felett közvetlen politikai irányítást elérni rendkívül nehéz, ezért egy sokkal alattomosabb megközelítést választottak: a pénzügyi és intézményi manipulációt olyan programokon keresztül, mint a CERV.

Azáltal, hogy ellenőrzik, kik kapnak finanszírozást és kik nem, Brüsszel mesterséges politikai környezetet teremtett, ahol csak azok virágozhatnak, akik a további integrációt és a progresszív politikákat támogatják.

️ Ha az európai demokrácia valóban veszélyben van, annak oka nem az, hogy a konzervatív kormányok kiállnak a szuverenitásukért. Az igazi fenyegetést Brüsszel folyamatos erőfeszítései jelentik, amiknek célja a nemzeti demokrácia megkerülése, a közbeszéd manipulálása, és egy olyan ideológiai program finanszírozása, amit sok európai nem támogat.

A CERV nem csupán egy finanszírozási program, a CERV egy politikai fegyver. A kérdés az, meddig engedjük még Brüsszelnek, hogy korlátlanul visszaéljen vele?