Megrendülve fogadtuk a hírt, hogy életének 82. évében elhunyt vitéz lovag Máriási György, kerületünk díszpolgára, „pesti srác", az 1956-os Corvin-közi fegyveres harcok egyik utolsó szemtanúja és aktív résztvevője.

Máriási György Rákospalotán született 1942-ben, egy munkáscsalád harmadik gyermekeként. Rákospalotán járt iskolába, majd az Egyesült Izzó volt első munkahelye. Ott azonban nem sokáig dolgozott, mert jött a forradalom, a történelmi események pedig már október 24-én magukkal ragadták.
A zavargások hírére a munkahelyükről néhány kollégájával korán reggel bementek a Nyugati pályaudvarhoz, hogy megtudják, mi is történik a belvárosban. Onnan teherautók indultak a Magyar Rádió felé, így ők is fölszálltak az egyikre.

Saját elmondása szerint a kíváncsiság és a kalandvágy vezette. Akkor értek oda, amikor a tömeg betörte az ajtót, és az épületet megszállva tartó ÁVH-sok a helyiségekbe, stúdiókba bezárkózva kerestek menedéket a betóduló forradalmárok elől. Mivel a Rádió akkori elnöke nem volt hajlandó beolvasni az egyetemisták követeléseit, így elindultak egy teherautóval a lakihegyi adótoronyhoz, hogy ott olvastassák be a követeléseiket. Az Üllői úton azonban géppuskatüzet kaptak, a platón állók közül csak ő és három társa maradt életben, de neki is találat érte a karját.
Visszafordultak, és a Corvin-köziekhez csatlakoztak, ám onnan már kórházba vitték. Azonban másnap bekötött karral ismét csatlakozott a forradalmárokhoz, és részese volt a Corvin-közi pokolnak, ahol záporoztak a lövések, robbantak a gránátok.

1956. november 1-jén megalakult a Magyar Nemzetőrség, ahova az elsők között jelentkezett.
A forradalom leverése után többen úgy döntöttek, hogy elhagyják Magyarországot. Ő Svájcba disszidált, de nem találta ott a helyét, és már december 31-én visszajött.

Ezután mint disszidens rendőri felügyelet alá került, megbélyegzett emberként csak segédmunkát kaphatott. Egészen 1980-ig kellett várnia, hogy leérettségizhessen. Mindezen megpróbáltatások után még egy nagy balesetet is tartogatott számára a sors, egy öntődében dolgozott, ahol hat méter magasról, vasakkal a kezében leesett.

1956 szellemétől soha nem tudott elszakadni. 7 évig tagja volt az 1956-os Magyar Nemzetőrségnek, majd 2011-ben társaival létrehozták a Kossuth Nemzetőrség XVI. kerületi tagozatát, a Corvin-tagozatot, amelynek parancsnoka lett.

1966-ban kötött házasságot, egy lányuk született. Élete nagy részét rákosszentmihályi családi házukban élte le.

Mindig aktív tagja volt a Politikai Foglyok Szövetsége XVI. kerületi csoportjának, valamint tagja volt a Tóth Ilonka Szülőházáért Alapítvány kuratóriumának is.
Nagy öröm volt számára, hogy az emlékház mellett megépült egy oktatási központ, hiszen szívügye volt az 1956-os forradalom történéseinek és emlékének átadása az utódnemzedékek számára.

Máriási György távozása nem csupán családjának nagy veszteség, de kerületünknek is, és mindazoknak, akik 1956 szellemi és történelmi örökségének ápolói, őrzői és továbbadói.

Máriási Györgyöt önkormányzatunk saját halottjának tekinti.

Emlékét kegyelettel megőrizzük!