A tragikusan fiatalon, 21 esztendősen motorbalesetben Mátyásföldön elhunyt Király Miklósról emlékeztünk meg ma halála 100. évfordulóján, és helyeztük el koszorúinkat az édesapja állíttatta emlékműnél.

A megemlékezést követően a Kertvárosi Helytörténeti és Emlékezet Központtal igen jó és kollegális viszonyt ápoló Kistarcsai Kulturális Egyesület munkatársainak jóvoltából láthattunk bele egy picit jobban nem csupán a Király család múltjába, de Egyesületük értékmentő tevékenységébe is.

Talán kevesen tudják Önök közül, de Király Miklós édesapja közel 20 éven keresztül volt a Kistarcsán üzemelő Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Részvénytársaság egykori gyár- és vezérigazgatója, amely vállalat gyártotta annak idején a Budapest és Gödöllő között kialakítandó helyi érdekű vasútra, azaz a mostani H8-as HÉV-vonalára szánt járműveket. Bár a nagypolgári család Kistarcsán élt, támogatták a rákosszentmihályi izraelita hitközség templomának pénzügyi alapját, az édesapa társelnöke volt a rákosszentmihályi munkásiskola alapítását és fenntartását végző egyesületnek, sőt 1920-ban a cinkotai választókörzetben indult képviselőjelöltként a Független Kisgazdapárt színeiben.

Nap mint nap elhaladunk e mellett az emlékmű mellett, de ma a felvésett, egykor Kistarcsához kötődő névhez megannyi nagypolgári, érdekes, egy már letűnt kort idéző történet is társult.

Az ilyen alkalmak miatt vagyok leginkább hálás a Helytörténeti Központunk fáradhatatlan kollégáinak, akik nem csupán kutatják, de megőrzik, dokumentálják, bemutatóikkal, kiadványaikkal, előadásaikkal továbbadják, sőt a fiatalabb generációk nyelvére is „lefordítják” az elmúlt évszázadok, évtizedek feledéstől megmentett emlékeit.