Ha szabad valamit javasolnom követőimnek, barátaimnak: járjatok minél többet a szomszédos országok magyar és nem magyar lakta területeire, és igyekezzetek minél jobban megismerkedni a velünk együtt élő népek, nemzetek nyelvét, szokásait, gondolkodásmódját.

Nemrégiben elgondolkodtam, hogy ha ma most volnék tizenhat éves, milyen nyelven tanulnék. Az első az angol, vitán felül. Manapság angol nélkül sehol a világon nem boldogulsz, viszont vele szinte mindenütt. Második nyelvnek azonban nem franciát vagy németet tanulnék, hanem oroszt, törököt vagy mandarint, egészen egyszerűen azért, mert húsz év múlva ezeknek a nyelveknek keletjük, piacuk lesz a térségben (már most is, de akkor még inkább). Harmadrészt szerb-horvátul, románul vagy szlovákul tanulnék, hogy jobban értsem őket, magunkat, a közös történelmünket, és nagyobb eséllyel kapcsolódjak bele a majdani közös ügyekbe.

Nyugat helyett keletre és a szomszédba tekintenék.

Mi nyugatról már semmit nem tanulhatunk, az 1990 óta tartó tisztelet és rácsodálkozás kora lejárt. A sorsunk és a jövőnk új birodalmak, új nagyhatalmak felemelkedésével alakul, módosul. Aki ezt nem ismeri fel, és még mindig görcsösen ragaszkodik a szemünk előtt kimúló intézményrendszerekbe, és azt hiszi, hogy az EU nem ugyanúgy végzi majd záros határidőn belül, mint a KGST, annak nem mondhatok mást, mint hogy már csak azért is tanuljon törökül, hogy szeretett Németországában, Ausztriájában is gond nélkül eligazodjon húsz év múlva! :)