A cukormáz változik, de az eszköztár örök

Gyurcsányné szerint addig nem lesz béke az országban, amíg - az egyébként 30.000 ember foglalkoztató - Mészáros Lőrincnek ennyi pénze van. Magyarországon sajnos még mindig nagyon sok az ellentét és a békétlenség, ez igaz. Lehet addig a békéről ábrándozni, amíg a kommunista tömeggyilkosok leszármazottai, a véres kézzel összeharácsolt vagyonok védelméből (ha csak az Apró-villára gondolunk) a mai napig oszthatják az észt?

Az Apró-Dobrev kommunista klán igazán büszke lehet Dobrev Klárára, hiszen a napokban több fórumon is kifejtette, hogy kormányra kerülése esetén a törvények sem szabhatnak majd gátat hatalma kiszélesítésében és leszámol az Orbánhoz kötődő emberekkel.

Természetesen senki nem hibás a felmenők bűneiért, de ahhoz el kell határolódni az ősöktől eszmeileg is és a vagyon tekintetében is. Dobrev Klára állítása szerint ideológiailag elítéli a tömeggyilkosokat a családjában, de valójában ő a legnagyobb haszonélvezője annak, hogy a família vezetőszerepet töltött be a magyar politikában a Rákosi rémuralomtól 2010-ig.

Sok hasonló életutat bejárt kommunista nagycsaládhoz (lásd például a Donáth, Vásárhelyi famíliákat) hasomlóan alakult az Apró-Dobrev, majd az Apró-Dobrev-Gyurcsány klán sorsa is. Ezek a nagycsaládok a kommunista hatalomátvételtől kezdve a kulturális tőke kizárólagos birtokosai voltak, mely tőke birtoklása, tekintettel arra, hogy az információbirtoklást, tudáselosztást takart hatalmi, vagyis politikai kérdéssé vált, politikai jelentőségre tett szert.

Békés Mártonnan szólva: „Miután a leszármazottak az elődeiktől örökölt tudást kapcsolatrendszer és viselkedéskultúra képében megképződött kulturális tőkét csorbítatlanul veszik át, befektetik, sőt kamatoztatják és így adják maguk is tovább, az általa jelentett privilégiumokról soha nem mondanak le, hanem szaporítják is – jogos hát az így előálló politikai szituáció szóvá tétele, sőt megkérdőjelezése.” (Békés Márton, Kulturális hadviselés)

Nem véletlen, hogy mind Apró Piroska, mind Dobrev Klára a kommunista utódpártban, majd annak az utódpártjában (DK) találta meg a politikai szállásterületét. Nyilván azért, mert velük beszél egy nyelvet; kapcsolati, kulturális tőkéjét innen örökölte és itt kamatoztatta, váltotta át gazdasági tőkére a privatizáció fedőnéven futó kifosztási akcióban. Ezek után egészen elképesztő gátlástalanság részéről megkérdőjelezni, szóvá tenni bárki gazdagodását is.

Milyen felháborító lenne, ha a második világháború végeredménye másként alakult volna és ma Hermann Göring milliárdos unokája osztaná az észt a jogállamiságról és a megtorlásról? Dobrev Klára jelenléte a politikában ugyanilyen. Természetesen neki is jár a tisztalap, de ahhoz vissza kellene adni az Apró-villát és szétosztani a rabolt milliárdokat az emberek között.

Ez így sárba tiporja kommunizmus áldozatainak emlékét!