Mit titkolnak a baloldal miniszterelnök-jelöltjei?

Hosszú vajúdás után kialakulni látszik a baloldali előválasztáson induló miniszterelnök-jelöltek személye. Persze a konkrét választás ideje még nagyon messze van. Lehet, lesznek még újabb jelöltek, meg persze lehet, egyesek kiszállnak. Most nem is esélyeket akarok latolgatni, hanem ennél valamival jóval többet szeretnék megmutatni.

Nagyjából végighallgatva az eddig megismert jelölteket, az a kép bontakozott ki előttem, hogy ezeknek az embereknek vagy nincsen semmilyen érvényes mondanivalójuk, vagy pedig titkolnak valamit. Az a rengeteg szóvirág, szózuhatag amit a nagyérdeműnek előadtak az semmi más mint egy jelentős mennyiségű Fidesz-és Orbán-gyűlölet,. Mindezek mellett pedig az rajzolódik ki, hogy a legszegényebb rétegeknek ígérnek ingyenpénzt.

Jövő tavasszal lesz 12 éve, hogy a Fidesz és a KDNP egyhuzamban kormányoz. Bár sokan azt gondolják, hogy teljesen szűklátókörű vagyok, de jól tudom, hogy hibátlan kormányzás nincsen. Azonban bármit hazudhat a baloldal, de az, hogy Magyarország lakosságának a többsége jobban él mint 12 éve, valamint hazánk és az EU átlaga közötti életszínvonalbeli különbség csökkent, az tagadhatatlan és cáfolhatatlan.

Egy ilyen helyzetben elvárnám az ellenzéki pártoktól, és miniszterelnök-jelöltektől, hogy azonkívül, hogy a Fidesz takarodjon, mondjanak valami értelmeset az országról és a világról. Elsőként arról szerettem volna hallani, hogy vajon mit kezdene a baloldal a magyar szuverenitással. Mi a fontos számukra, a Kárpát-medencei magyarság, vagy pedig Brüsszel és Washington szolgalelkű kiszolgálása. Mit gondolnak arról, hogyan lehet a magyarság megmaradását a Kárpát-medencében, és a világban elérni?

Mindezek után nagyon szívesen hallanék arról is, hogyan szeretnék elérni, hogy a magyar gazdaság továbbra is az uniós átlag felett bővüljön. Ehhez az kevés lesz, hogy Mészárost és másokat börtönbe zárnak, az adókat egekbe emelik, és alapjövedelmet adnak azoknak, akik nem akarnak dolgozni. Szerettem volna arról is hallani, hogy milyen lépésekkel teszik még versenyképesebbé a magyar gazdaságot az egyre magabiztosabb Ázsia és a teljesen hanyatlásban lévő EU között. És igen, szerettem volna arról is hallani, hogy mi legyen az euróval, mert azonkívül, hogy vezessük be, érveket nem hallottam róla. Arról sem beszélnek, hogyan lehetne elérni, hogy a hátrányos térségek még gyorsabban tudjanak felzárkózni. De persze a magyar nemzeti vagyonról, a közművek sorsáról is mélyen hallgatnak.

Arról sem lehetett hallani, mi lesz a magyar rezsiárakkal. Jó lenne tudni, hogyan kívánják a következő évtizedekben biztosítani hazánk energiaellátását, mert az, hogy nem lesz Paks, az nem válasz. Nem beszéltek arról sem, hogy mit tennének az egészségüggyel, a mezőgazdasággal, a nyugdíjakkal, a szociális ellátásokkal. Mindezekre az nem válasz, hogy majd lesz több pénz.

Mindezek mellett nem beszéltek egy szót sem arról, hogy mihez kezdenének korunk égető kérdéseivel: a migrációval, a terrorizmussal, Ázsia megerősödésével, a világ geopolitikai átrendeződésével, a szélsőséges genderizmussal, a szélsőséges iszlamizmussal , a technológiai cégek elnyomó globális uralmával. Ha az előbb említett kérdésekre nincsenek válaszaik, akkor a magyar sorskérdésekre sincsenek válaszaik, mivel a kettő szorosan összefügg.

Mivel pedig egyetlen választ sem hallottunk tőlük ezekről a kérdésekről, ezért joggal feltételezhetjük, hogy egyrészt nem érdekli őket, másrészt pedig mivel nem érdekli őket, így a magyar sorskérdések szempontjából nem tudnak és nem is akarnak jó válaszokat adni ezekre a kihívásokra. Bizony ki kell mondani, a baloldal számára korábban Moszkva volt az első, most Brüsszel és Washington. Mindez pedig egy igazi nemzeti tragédia számunkra!