Állítsunk szobrot Pákh Tibornak Budapesten! Talán az sem lenne rossz, ha két szobrot álmodnánk: a két „szálfa”, Krassó György és ő egymás mellett állna. Mások voltak és hasonlóak: a meg nem alkuvás, a legyőzhetetlen szabadságvágy emberi jelképei.

–

Múlt estén azon gondolkodtam, hogy mit lehetne tenni, mi az, amivel kicsit helyre lehetne billenteni az igazság-érzetünket (bármilyen képzavar is ez). És eszembe jutott, amiről már több történésszel, újságíróval beszélgettem: csak kellene egy budapesti szobor Pákh Tibornak.

Nem is olyan régen szót váltottam egy másik történésszel, akinek említettem Pákh Tibort. Erre elkezdte mesélni, hogy Pákh Tiborék tulajdonképpen „nem voltak normálisak”, hiszen aki ilyen szinten szembe megy egy rezsimmel, azzal „van valami”.

Aztán el kezdte fejtegetni, hogy alkukra szükség van. Azonnal megértettem, hogy miért mondja. Pályafutását, úgy, ahogy ismertem, és láttam, hogyan evickélt végig az elmúlt évtizedeken, mindig a felszínen maradva. Ehhez aztán kellettek az alkuk. Egyértelmű, hogy az ő és mások szemszögéből Pákh Tibor csak „őrült” lehetett.

Mondtam neki, hogy az állambiztonság és a rezsim is így kezelte őket, de éreztem, hogy ezt elengedi a füle mellett. Már máshol járt.

Írtam Tibor bácsiról már néhányszor, de ez a történet is megerősítette bennem, hogy miért is kell a nevét, jellemét és életét tanítanunk.

Mert, amíg „te” vagy „én” megkötöttük vagy megkötöttük volna az alkunkat, addig ő nem tette meg. És voltak mások is, akik nem tették, nyilván köztetek is, de a nevüket nem nagyon ismeri senki. Elfelejtettük, meg sem ismerhettük őket. Hiszen pont ez volt a Kádár-rendszer és a rendszerváltás utáni világ lényege: nem kért a hősökből, a lázadókból, a mártírokból.

És a „jövő-daráló-gép” később is működött: kitörölték a közös emlékezetből azokat a neveket, akik nem alkudtak meg. Akik világosan megüzenték: igenis volt más út.

Csak néhány szálfa maradt meg ebben az óriási ellenszélben. De nekünk emlékeznünk kell azokra, akik nem hajoltak meg. Ezért meg lehetne próbálni a lehetetlent, össze kéne gyűjteni azokat, akiknek fontos ez az ügy, és végre tenni valamit.

Jó lenne, ha néhány ismert vagy kevésbé ismert politikus, véleményvezér is az ügy mellé állna.

Én nagyon is el tudnék képzelni egy Krassó György-Pákh Tibor-szoborkettőst. Annyira mások voltak. És mégis annyira hasonlóak.

Mit gondoltok?