Mutatjuk, hogyan zajlik a politikai forradalom Németországban!

Ahhoz, hogy megértsük, hogyan lett a radikális jobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) az ország második legnépszerűbb pártja, érdemes megnézni az elmúlt napok eseményeit. Friedrich Merz, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezetője a ZDF állami televíziónak adott interjújában elkövette azt a hibát, hogy azt sugallta: hajlandó lenne koalícióra lépni a az AfD-vel. Kevesebb mint 24 órával később a hatalmas felháborodás miatt, megalázó fordulatra kényszerült. Lily Lynch újságíró szerint ez a példa is világosan mutatja, hogy a német politikai osztály így reméli kezelni az AfD felemelkedését: politikai hatásukat elismerik, de a körülöttük lévő blokád bármilyen áttörését veszélyes legitimációnak tekintik.

Ahogy a vezető pártok sem tudták megállítani, úgy a liberális kommentátorok is nehezen értették meg a jelenséget. A párt felemelkedését külső tényezőkre vezetik vissza, a keleti országrész (ahol az AfD széles körű támogatottságot élvez) nem eléggé demokratikus kultúrájától kezdve az orosz dezinformációig. Úgy tűnik, az AfD népszerűségéről szóló viták köré új tabu épült, és az AfD felemelkedésének megértésére tett kísérletet valamiféle támogatásnak tekintik. A valóság azonban az, hogy a pártnak jót tett, hogy hangosan kimondta azokat a dolgokat, amelyeket mások nem. Miközben az általános politikai elégedetlenségből profitálnak, nyelvezetükben és retorikájukban hangot adnak a német politikai kultúrával szembeni alapvető kifogásoknak - amelyek egy része a modern nemzet 1989-es újjáalakulásáig nyúlik vissza – állapította meg az újságíró az Unherd oldalán megjelent elemzésében.

Ez az elégedetlenség gazdag és sokrétű: a koalíció bevándorlási politikájával, az energia- és éghajlat-politikai megközelítéssel, a gazdaságpolitikával és a külpolitikával, különösen az ukrajnai háborúval kapcsolatos elégedetlenségig. Valójában úgy tűnik, hogy nagyon kevés olyan dolog van, amivel a választók ne lennének elégedetlenek, és az a kevés támogatás, amelyet a baloldali koalíció még mindig élvez, egyszerűen abból fakad, hogy nem az AfD. A Merkel-évek viszonylagos nyugalma után a világjárvány és az ukrajnai háború egymás utáni kataklizmái bénítónak bizonyultak a német politikai mainstream számára – állapította meg . Lily Lynch.

Fontos azt is látni, hogy mindenféle baloldali propaganda ellenére az új német militarista lendületet nem az AfD hajtja. Ehelyett az egykor pacifista Zöldek vezetik az ukrajnai háborúval kapcsolatos kardcsörtetést. Itt az AfD háborúellenes ellenzékként pozicionálta magát, béketárgyalásokat és a fegyverek küldésének visszafogását követelve. A "közlekedési lámpás" koalíció Ukrajna-politikája egyre népszerűtlenebb a választók széles rétegei körében. A YouGov közelmúltban végzett közvélemény-kutatása szerint a németek 55százaléka támogatja a béketárgyalásokat az ukrajnai háború befejezése érdekében, míg csak 28 százalék ellenzi azokat.

Az újságíró szerint az ukrajnai háború másodlagos következménye is hozzájárult az AfD jelentős megerősödéséhez. Amikor az energiaárak a tél folyamán az egekbe szöktek, és a német városok arról tárgyaltak, hogy kikapcsolják a közvilágítást, az AfD az úgynevezett "zöld programmal" szemben határozta meg magát. Az olaj- és gázfűtési rendszerek fokozatos kivezetésére vonatkozó, sokat gyűlölt kormányzati terv hatalmas visszhangot váltott ki a közvéleményben (egy hőszivattyú 11 000-25 000 euróba kerül háztartásonként). Ez még a részleges, akár 40 százalékos állami támogatással együtt sem megfizethető sok ember számára Németországban. Ennek eredményeképpen a viszonylag szegény AfD-szavazók a Zöldeket a dolgozó németek ellenfelének tekintik; egy felmérés szerint a klímamozgalom támogatottsága Németországban az elmúlt két évben 68 százalékról 34 százalékra csökkent.

Lily Linch szerint ehhhez persze még egy szélesebb körű, megdöbbentő felismerés is társul: Németország már nem Európa gazdasági erőközpontja, nem a kontinens műhelye. Az év elején az ország technikai recesszióba csúszott, és az IMF előrejelzése szerint az ország gazdasága idén 0,3 százalékkal fog zsugorodni, ami ellentmond Olaf Scholz előrejelzéseinek. Az egyesülés mámoros napjai tehát, amikor a német márka a nyugatnémet jólét bálványa volt, és a háború utáni pacifista hagyományok szilárdan megmaradtak, átadták helyüket a háborús valóságnak. Amíg az AfD artikulálja a legerőteljesebben ezt a kiábrándultságot, ő lesz a legfőbb haszonélvezője annak, hogy Németország folyamatosan zuhan lefelé – zárul az elemzés.