Személyes megjegyzések a köznevelésről, pedagógusokról.

1. A köznevelés hatalmas rendszer, sokféle korosztállyal, intézménytípussal, földrajzi adottsággal, sokféle célfeladattal, programmal, 150 ezer pedagógussal… Óvatosak kell legyünk a hazai helyzettel kapcsolatos általános kijelentésekkel, szlogenekkel: bármire hozhatunk példát, és annak az ellenkezőjére is, bármit és az ellenkezőjét is könnyen bizonyítani lehet... Természetesen azért vannak általános szempontok is.
2. Sok száz, sőt, több ezer intézmény példamutató rendben és szakmaisággal működik, elkötelezett vezetőkkel, motivált nevelőtestülettel, elégedett gyerekekkel, tanulókkal, szülőkkel. A jelenlegi keretek között.
3. A kiválóan működő intézmények, az elkötelezett pedagógusok munkája nyomán kimagasló eredményeket produkálnak. Nemcsak a versenyeredmények, hanem a sok – személyes kibontakozást támogató – fejlesztési munka terén is, aminek az eredménye nem mérhető versenyeken.
4. A hazai közoktatást/köznevelést sok nehezítő hatás érte az eltelt 50 évben, amik nem tettek jót a szakmai munkának, és a pedagógusok helyzetét is rontották: politikai kontraszelekció, anyagi és erkölcsi megbecsülés hiánya, leépítések, iskolabezárások, adminisztratív terhek, szomorú pályaelhagyási hullámok, elmaradó szerkezeti átalakítások, szakmai célok halogatott reformja, politikai alapú hisztériakeltés stb.
5. A politikai szereplőknek le kellene mondaniuk a demagóg politikai haszonszerzés lehetőségeiről. Rosszat tesz, devalváló hatású, ha a maguk ügyeiben amúgy tehetetlen politikusok beállnak szakmai ügyek képviselői közé „egyetérteni”, „tiltakozni”, hirtelen „felháborodni”.
6. Vissza kell hozni a pedagógus munka szakmai komolyságát: ez a finanszírozáson, a fenntartókon és a pedagógusokon is múlik.
7. A köznevelés korszerűsítésének újra és újra neki kell állni, szakpolitikai közmegegyezéssel. A pedagógus kollégáknak ezzel párhuzamosan el kell fogadni a szakmai szempontok alapján indokolt változásokat.
8. Be kell látnunk, hogy a pedagógusok teljesítménye nem egyforma, és ezt valahogyan – az eddigieknél kézzelfoghatóbban – meg kell jeleníteni a rendszerben.
9. A bérek, különösen a kezdő bérek nagyon alacsonyak, ezen mielőbb javítani kell.
10. 1997-ben hagytam el a tanári pályát. Az „állami” fenntartású iskolában nettó 24 ezer forintot kaptam havonta. Ebben az évben született a harmadik gyerekem, nem volt semmiféle családi vagy más adókedvezmény. A kis Polski Fiatunkba havonta 12 ezerért kellett tankolni, csak a legszükségesebb ügyek érdekében. Néhány kolléga szomorkás tekintetét kaptam búcsúzóul és néhány szülő érzelemteli marasztaló kísérletét. Mérges voltam, hogy az örömteli, szakmai eredményeket és sikereket adó hivatásomat fel kellett adnom. De ez 1997-ben nem tűnt fel senkinek…

(Osztálykép részlete, képesítés nélküli pedagógus időszakomból, 1985.)