2006. szeptember 17-én délután ismeretlenek CD-n eljuttatták Gyurcsány Ferenc május 26-i, zárt körben elmondott balatonőszödi frakcióülés-záróbeszédének felvételét a Magyar Rádiónak, az RTL Klubnak és az Origónak. A Kossuth rádió 16 órás híreiben már fel is olvasták a részleteket. Az ország azonnal megértette, mit hall.

„Elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon.” „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet.” „Hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Ezek nem ellenzéki vádak voltak. Maga a miniszterelnök mondta ki, saját pártja előtt, választási győzelem után, hogy a 2002–2006-os kormányzás hazugságra, tétlenségre és az ország lehetőségeinek túllépésére épült. A beszéd nem „drámai monológ” volt a reformok érdekében. Beismerés volt: a választókat tudatosan félrevezették, hogy hatalmon maradjanak.

A következmény azonnali volt. Tüntetések a Kossuth téren, a tévészékház ostroma, majd október 23-án a rendőri fellépés, amely máig a 2006-os ősz szégyenfoltja. Gyurcsány nem mondott le. A parlamenti többségre hivatkozott, a „nép ellenállásának jogát” pedig erőszakkal kezelte. A baloldal egy része azóta is a „kiragadott mondatok” és a „Fidesz által szervezett zavargások” narratíváját ismételgeti. A hangfelvétel azonban nem manipuláció. A szavak elhangzottak.

Húsz év távlatából az őszödi beszéd nem csupán egy politikus lebukása. A posztkommunista baloldal működésének tükre: a hatalom megtartása minden áron, a valóság elhallgatása, majd amikor kiderül, a felelősség áthárítása. A jobboldal számára Őszöd nem nosztalgia. Emlékeztető. Arra, hogy a választási győzelem nem ad felmentést a valóság elől. Arra, hogy a szavaknak súlya van, különösen, ha egy miniszterelnök mondja őket zárt ajtók mögött. És arra, hogy egy nemzetnek joga van tudni, mire szavazott.