Méltatlanul keveset foglalkozik a magyar sajtó a nagy-britanniai kormányfőcserével és az ezzel járó minisztercserékkel. Mint ismert a munkáspárti Keir Starmer megbukott, a helyét pedig Andy Burnham vette át. A szigetországba igazán érdekes figurákból lesznek miniszterek az új „progresszív” kormányban. Nézzük is kicsoda Miatta Fahnbulleh, aki az energiabiztonságért és a nettó nulla szén-dioxid kibocsátásért fog felelni.

Miatta Fahnbulleh, a New Economics Foundation (NEF) korábbi vezérigazgatója volt. Ez a szervezet egy növekedésellenes programot képviselt az elmúlt 40 évben. A NEF 2012-es Happy Planet Indexe szerint Ruanda jobb hely volt az életre, mint Luxemburg, Costa Rica pedig a világ legjobb országa volt. A NEF 2009-ben szén-dioxid-adagolási könyvecskéket osztogatott, amelyek hetente egy bizonyos számú zuhanyzásra, fürdésre és WC-lehúzásra korlátozták az embereket, hogy felkészítsék őket a jövőre. 2010-ben a Growth Isn’t Working című könyvét a Growth Isn’t Possible című folytatás követte. Ugyanebben az évben a 21 órás munkahét bevezetését szorgalmazta a munkanélküliség és a „túlfogyasztás” leküzdése, valamint a „»stabil állapotú« gazdaság kialakításának elősegítése” érdekében.

Ahogy a 2010-es évek előrehaladtával a közvélemény kezdte megérteni, hogy valójában milyen egy növekedés nélküli gazdaság, a NEF csendben elfordult a „stabil állapotú gazdaság” iránti törekvéseitől. 2020-ra már azt panaszolta, hogy az Egyesült Királyság egy főre jutó GDP-je kissé alacsonyabb volt, mint 2008-ban (amit a NEF azzal magyarázott, hogy a kormány nem „fektetett be hőszigetelésbe és megújuló energiaforrásokba”), de soha nem veszítette el vonzódását a korábbi szörnyű politikák iránt. Bérleti díj-szabályozás? Igen, kérem! Vagyonadó? Hát persze! Árplafonok? Természetesen! A NEF világnézetét nem annyira az „új közgazdaságtan”, mint inkább az anti-közgazdaságtan jellemzi.

Annak ellenére, hogy a közkiadások a GDP 40 százalékáról 46 százalékára emelkedtek, és az államadósság 2007 óta megháromszorozódott, a NEF következetesen azt állítja, hogy Nagy-Britannia „szigorító intézkedések” alatt szenved. Annak ellenére, hogy a jövedelmi egyenlőtlenség 30 év óta a legalacsonyabb szintre csökkent, a NEF jelenlegi ügyvezető igazgatója, Danny Sriskandarajah, ragaszkodik ahhoz, hogy ez „az egyenlőtlenség növekedésének korszaka”, és hogy „egyenlőtlenségi válságot élünk át”.

Ami a nettó nulla kibocsátást illeti, nem lehet kétség afelől, hogy Fahnbulleh legalább annyira lelkes, mint egykori főnöke, Ed Miliband. Egy 2019-ben írt cikkében, amelyben azt állítja, hogy a brit kormányok – baloldalon és jobboldalon egyaránt – „évtizedeken át a neoliberális receptet követték: adócsökkentések, a szociális juttatások lefaragása és a dereguláció”, azt szorgalmazta, hogy a Net Zero-t „10–15 éven belül” érjék el, ami – ha nem lenne teljesen lehetetlen – rombolóan drága lenne. Fahnbulleh a Zöld Új Paktum elkötelezett támogatója, amelyet a NEF már 2008-ban segített kidolgozni. Dicsérte az Extinction Rebellion mozgalmat, és korábban a Croydoni Klímaválság-bizottság elnöke volt. Ha a klímaváltozás kérdését használja fel a karrierje előmozdítására, akkor nagyon hosszú távra tervez.

Minden jel arra utal, hogy Fahnbulleh igazi hívő, megrögzött klímaideológus, akinek téves gazdasági meggyőződései vannak, és akinek semmilyen költség nem túl nagy ahhoz képest, hogy az Egyesült Királyságot szén-dioxid-mentessé tegye. Őszintén hiszi, hogy az energiaköltségek azért túl magasak, mert túlzottan függ az ország a fosszilis tüzelőanyagoktól, és 2030-ra egy „nagy hajrát” szeretne indítani a nettó nulla kibocsátású villamosenergia-hálózat felé.

Vajon Miatta Fahnbulleh gonolatai a jövőben Magyarországon is szárba szökkennek?