Négy pontban a Fidesz-kongresszusról:

1. Nem történt meglepetés Orbán Viktor maradt a párt elnöke, nem volt kihívója a volt kormányfőnek. Nagyobb vita nélkül felállt az új elnökség, az új szereplőkkel. Orbán Viktor nem hirdetett me nagy ideológiai és eszmei irányváltást. Ez egyébként is nagy hiba lett volna ebben a helyzetben.

2. Fontos eredmény, hogy a párt egységét senki nem kérdőjelezte meg. Sokan látják, egy pártszakadás csak még nehezebb helyzetbe hozná az ellenzéket. Egyáltalán nem biztos, hogy aki most felrobbantaná a Fideszt, az később talpon maradna, mivel a következő választás (2029 EP-és önkormányzati választás még nagyon messze van. Így egy mostani adott esetben sikeres indulás lendülete biztosan nem tartana ki 2029-ig

3. Nagyon jó volt hallani, hogy nagyon sok felszólaló a párt demokratizálását és a „végeken” lévők véleményének a bevonását sürgette. Majd csak az idő, és az új szervezeti struktúra dönti el, hogy ezek a vélemények mennyire csatornázódnak majd be a mindennapi döntésekbe és megszólalásokba.

4. A kongresszus egy átmeneti állapotról döntött, így akik valamilyen nagy program, vagy akció bejelentését várták, azok nem igazán mérték fel a helyzetet. A következő egy évben derül ki, hogy a Fidesz valóban versenyképes lehet-e a kormánypárttal, vagy pedig egy középpárttá süllyed. A puding próbája az evés, ezért a mindennapos aprómunka lehet döntő. Ami biztos, az ellenzéki oldalon továbbra is a Fidesz a legszervezetebb párt! Azzal pedig, hogy a megerősödést az önkormányzatok világában sikeres emberektől várják, az szintén jövőbeli előrelépés záloga lehet. Persze dönthetett volna bármit a Fidesz, de a jövője nagyrészt a kormányzat teljesítményétől fog függeni. Az utóbbit pedig a párt már nem tudja érdemben befolyásolni. Egy év múlva biztosan okosabbak leszünk.