👴🏳️‍ Biden háborúja a liberalizmusért

„Joe Biden azt hiszi, hogy bár ebben a háborúban Amerika globális hegemóniája forog kockán, alacsony költségek árán megvívhatja ezt a harcot. Nos, a háború négy hónapja tart és Biden most jelentett be egy újabb 1,2 milliárd dolláros csomagot, azon a 40 milliárdon felül, amit már korábban odaígért a ’lend-lease’ program keretein belül” – írja Peter van Buren az ukrajnai háborúról szóló cikkében a The American Conservative weboldalán. Van Buren teljesen elhibázottnak tartja a Biden-adminisztráció Ukrajna-politikáját.

Ugyan az orosz előrenyomulást sikerült lelassítani, Dél- és Délkelet-Ukrajnára korlátozni, de az orosz hadsereg gyengeségéről szóló hírek túlságosan optimisták voltak. Az ukrán sikerek ugyanis súlyos emberveszteségek árán születtek. A nyugati szövetségesek pedig hiába küldik számolatlanul a nehézfegyvereket, ha nem lesz ukrán katona, aki használja azokat, megvédje a területet és ellentámadásba lendüljön.

A szerző úgy véli, a fennmaradó ukrán állományt ki kell képezni a modern fegyverek használatára, és ehhez vagy tömegesen kell nyugatra szállítani őket oktatási célból, vagy amerikai különleges erőknek kell érkezniük Ukrajnába betanítani őket. Mindkét megoldás eszkalációval fenyeget.

Hasonló helyzetben ráadásul gondolni kell arra is, hogy mi fog történni a konfliktusba szállított fegyverekkel a háború után. Mennyi pénzt érnek a tankelhárító rakéták az iszlamista terroristák szemében? Mennyit fizetne Kína a legmodernebb nyugati haditechnikáért? Ukrajnának nincs éppen jó híre a fegyverbiztonság terén. A 90-es években több mint 30 milliárd dollár értékben „veszítettek el” szovjet fegyvereket, sőt, Kína épp tőlük vette a legelső repülőgép-anyahajóját.

A nyugati fegyverek sem állnak emellett végtelen mennyiségben rendelkezésre. Az amerikai Javelin tankelhárító rakétakészlet egyharmada már Ukrajnában van, és 50 millió lövedéket szállítottak a 155 milliméteres ütegekhez.

A szankciós politika is kudarcot vallott. Az oroszokat választás elé akarták állítani: vagy visszavonulnak, vagy összeomlik a gazdaságuk. Nos, nem vonultak vissza, a gazdaságuk pedig eddig erősebben jött ki a szankciókból – írja. Hiába a nyugati olajembargó, az energiahordozók világpiaci árának növekedése ahhoz vezetett, hogy Oroszország többet keres az eladásukon, mint tavaly. Ráadásul a nyugati országok valószínűleg továbbra is veszik az orosz olajat, csak indiai és arab viszonteladókon keresztül, drágábban.

Végezetül azzal zárja, a világ közvéleményét sem sikerült megnyerni. Kína tovább segíti Moszkvát, Japán továbbra is az egyik legnagyobb orosz energiaimportőr. India, Mexikó és Brazília pedig arra sem hajlandó, hogy elítéljék az orosz agressziót. Az Afrikai Unió vezetője egyenesen az Oroszországra kivetett szankciók feloldását követelte.

Van Buren úgy látja, hogy Amerika majdnem egyedül küzd a liberális világrend fenntartásáért. „Lehet, hogy a többi ország számára ez a rend oly kevéssé volt értékes, hogy nem hullajtanak könnyeket, ha megszűnik létezni?” - teszi fel a kérdést.