Mára a talpon maradásunk a legfőbb tét!

Csak kapkodjuk a fejünket, milyen gyors ütemben változott meg személyes életünk az elmúlt napokban. Nem vitás sokkszerűen hatottak mindenkire azok a kormányzati lépések, amelyeket részben megismerhettünk. Jómagam többször ezen a hasábokon kifejtettem, sőt már 2020 márciusában a koronavírus-járvány kipattanásakor rámutattam arra, hogy alapvetően változhat meg a világunk és személyes életünk a világban zajló tektonikai változások eredményeként. Akkor is leírtam, könnyen lehet, hogy hosszú időre búcsút inthetünk a 2012 utáni prosperitás éveinek, sőt a viszonylagos nyugalmat hozó 1990 óta tartó hazai periódusnak is.

Magyarország és a magyar nép eddig, és ahogy látom a jövőben is derekasan fog küzdeni azért, hogy talpon maradjunk. Igen, ki kell mondani, itt a talpon maradás a tét! Nem az a lényeges a mostani időkben, hogy egyes pártok éppen hány százalékon állnak, vagy éppen nem állnak. Aki egy kicsit képes kitekinteni a világba az láthatja, hogy olyan változások zajlanak, amelyeknek a végkimenetelét nem lehet megjósolni. Nem csak az, hogy nem lehet megjósolni, de talán még azok sem képesek hosszútávú prognózissal előállni, akik lényegesen több információval rendelkeznek, mint én. Sok esetben éppen ezért napi impulzusok alapján kénytelenek dönteni a kormányzatok.

Ha csak annyit látnék a világból, hogy a kínai gazdaság leült, az amerikai recesszióban van, az európai gazdaságokról pedig ember nem tudja megmondani, hová száguld, akkor az már elég lenne ahhoz, hogy tudjam, ebből bizony Magyarország nem fog kimaradni. És akkor még arról említést sem tettem, hogy 1500 kilométerre a magyar határtól egy beláthatatlan hosszúságú háború folyik, szomszédunk pedig gyakorlatilag államcsődben van. Szóval, ha csak ezek a tények állnának a rendelkezésemre, akkor is azt mondanám, piszok nehéz helyzetben van nemcsak Magyarország, hanem az egész ismert közeli és távoli világunk.

A migrációs és a koronavírus-járvány bebizonyította, hogy képesek vagyunk talpon maradni! Mindkét válság alapvetően rajzolta át mindennapjainkat, de sikerült hozzá alkalmazkodni. Mindkét válság egyébként továbbra is jelen van a mindennapokban, de szerencsére sikerült egyelőre kezelhető mederben tartani. Most egy nagyon sunyi és alattomos krízis sodorja Magyarországot napról napra egyre nehezebb helyzetbe. Az utcákon nem lőnek, nincsenek katonák az emberek között. Mégis háború van, és annak minden hatását már egyre jobban érezzük a bőrünkön. Mind az I., mind a II. világháború nem egyik napról a másikra döntötte romba országunkat, hanem lassan ölő méregként hosszú évek alatt tett minket teljesen tönkre. A legrosszabb pedig az egészben az, hogy a nagy folyamatokra semennyi ráhatása nincsen Magyarországnak.

Talpon kell maradnunk, és mindent el kell követni, hogy ilyen körülmények között is működőképes maradjon Magyarország. Ha azonban a működőképesség megbicsaklik, vagy egyenesen megszűnik, akkor pedig pestiesen szólva: vége a dalnak! Na pontosan ezt kellene elkerülni valahogyan, hogy ne legyen vége a dalnak!