Nyílt levél Manfred Webernek!

Tisztelt Elnök Úr!

Olvastam a hétvégén azokat a szavakat, amelyek elhagyták a száját. Gondolatoknak ezeket nem nevezném, mert olyanok Önnek sem korábban nem voltak, sem most nincsenek. Nagy valószínűséggel a jövőben sem lesznek.

Pár évvel ezelőtt volt szerencsém Önt meghallagtani, valamint közelről is látni. Amit pedig láttam, és éreztem az az volt, hogy egy újszülött csecsemőnek több értelem van az arcán, mint Önnek. A tekintete, a mondatai olyan mértékű kongó ürességtől, ostobaságtól és sivárságtól voltak hangosak, hogy az számomra már a fizikai és szellemi rosszullétet jelentette.

Nem tévedtem, és nem caalódtam most sem! A hétvégén a száján kijött szavak csak megerősítették korábbi tapasztalataimat.

Üdvözlettel: Kovács András