️ Az energetikai szankciók támogatói téves információkkal manipulálják a közvéleményt.

👉 Az Európai Bizottság energiaügyi biztosa, Kadri Simson, mindössze másfél héttel a fegyveres konfliktus kitörését követően úgy fogalmazott, hogy „tanulmányok szerint az emberek minden tagállamban készek személyes áldozatokat hozni a magasabb energiaárak elviselésével és esetenként a vállalatok versenyképességének csökkenésével azért, hogy Európa megmutassa az agresszornak, hogy hol a helye.”
A rendelkezésre álló kutatási eredmények éppen ennek az ellenkezőjét mutatják.

👉 Robert Habeck, német gazdasági miniszter február végén és március elején több ízben arról nyilatkozott, hogy Németország az orosz szállítások leállása esetén, más forrásokból és szállítókkal képes fedezni igényeit.
A valóságban azonban – ahogyan azt később Olaf Scholz kancellár is beismerte – Németország rövid távon nem képes nélkülözni az orosz gázt: igényeinek csaknem kétharmadát importból, annak nagy részét pedig orosz forrásból fedezi.

👉 Az ukrán állami gázvállalat (Naftogaz) korábbi vezérigazgatója, Andriy Kobolyev a napokban arról igyekezett meggyőzni az európai közvéleményt, hogy az Uniónak követnie kellene az ukrán példát, hiszen Ukrajna 2015 óta nem vásárol földgázt Oroszországtól, beszerzéseit teljes egészében az európai piacról bonyolítja: Magyarországtól, Szlovákiától és Lengyelországtól vásárol.
Azt azonban Kobolyev nem írta meg, hogy a három ország az Ukrajnába szállított gáz jelentős részét (Magyarország és Szlovákia több mint 90, Lengyelország pedig több mint 70 százalékát) Oroszországból szerzi be, így az európai szankció Ukrajna ellátását is ellehetetlenítené.

👉 Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció Európai Parlamenti képviselője egy interjúban azt mondta, hogy „az európai gáztartalékok egy évre elegendőek”.
Ezzel szemben a valóságban az európai tárolók töltöttségi szintje rendkívül alacsony; a rendelkezésre álló gázmennyiség mindössze néhány heti igény kielégítésére lenne elegendő.