Az energiaellátást érintő szankciók lebegtetése jelentős károkat okoz az Európai Uniónak.

Szétvált az orosz gázszállításokkal kapcsolatos kommunikáció és cselekvés az európai politikában.
👉 Az eddigi szankciók nem érintik az ellátást.
👉 A vezető nyugati politikusok mégis folyamatosan arra tesznek utalásokat, hogy a szállítások korlátozása várható.
Például a német gazdasági miniszter, Robert Habeck a héten elmondta, hogy Németország felkészült a gázcsapok elzárására és demonstratívan megbízást adott minisztériumának, hogy 1,5 milliárd euró értékben nem Oroszországból származó gázt vásároljon.
Emmanuel Macron tegnap arról beszélt, hogy függetlenedni kell az orosz gáztól és, hogy "Európának el kell fogadnia, hogy a béke, a szabadság és a demokrácia árát meg kell fizetni".

Ezek a nyilatkozatok azonban legfeljebb kommunikációs szempontból értelmezhetők.
Másfél milliárd euróból jelenleg kevesebb, mint 1 milliárd köbméter gáz vásárolható, ami az Oroszországból érkező német import töredéke.
A függetlenedés pedig jó és fontos törekvés, de rövid távon nem lehetséges.

👉 Az energiapiaci szereplők számára nyilvánvaló, hogy sem Németország, sem Európa nincs felkészülve az orosz szállítások leállítására.
👉 Ezért a tőzsdei gázárak, pusztán a szankciók lehetőségének hírére, egy hét alatt 90 euró/MWh-ról 200 euró/MWh-ra nőttek.
👉 A szállítások korlátozásának lebegtetése tehát egyre nagyobb félelmet eredményez, ami folyamatosan felfelé hajtja az árakat.

Mivel az orosz gázszállítások zavartalanul folynak, az európai vezetők kommunikációja:
egyre nagyobb árbevételt generál Oroszországnak és
egyre nagyobb terhet jelent Európának.