Úgy helyretették Bident, hogy a fal adta a másikat!

Az alábbi írásban egy amerikai jobboldali nézőpontból készült elemzést mutatok be. A szerzők nagyon élesen bírálják Joe Bident, de magyar szempontból adott esetben vitathatóak az állításai. Éppen ezért mutatom be ezt az írást, hogy más szemszögből is lássuk az amerikai politikát. Értelemszerűen én sem értek egyet minden megállapításával.

Mi lesz Ukrajnával?

Joe Biden elnök külpolitikája sajnos úgy tűnik, hogy a szövetségesek cserbenhagyásából, az ellenfelek felbátorításából és az amerikai nemzetbiztonság súlyos veszélyeztetéséből áll – olvasható a Chris Farrell és Shea Bradley-Farrell elemzésében. A két szerző jogi és államigazgatási területen folytatott korábban kutatásokat. Úgy látják, Biden afganisztáni kapitulációja stratégiai kudarc volt, amelynek óriási globális következményei voltak, megalázta a nemzetet és számtalan emberéletet követelt. Sajnos Afganisztán most az a „lencse”, amelyen keresztül a Biden-kormányzat gyenge külpolitikáját világosan lehet látni.

A jövőre tekintve, a javasolt nemzetvédelmi felhatalmazási törvény (NDAA) sajnálatosan elégtelen a folyamatban lévő kínai agresszió kezelésére - nem csak Tajvan, hanem minden geopolitikai fronton – olvasható az elemzésben. Eközben a Biden-kormányzat figyelmen kívül hagyja az 1994-es Budapest Memorandumot, amelyben az Egyesült Államok, Oroszország és Nagy-Britannia kötelezettséget vállalt arra, hogy "tiszteletben tartja Ukrajna függetlenségét és szuverenitását, valamint meglévő határait", és "tartózkodik az országgal szembeni erőszakkal való fenyegetéstől vagy annak alkalmazásától". Ezek a biztosítékok kulcsszerepet játszottak abban, hogy az ukrán kormányt Kijevben meggyőzték arról, hogy lemondjon a világ harmadik legnagyobb, mintegy 1900 stratégiai nukleáris robbanófejből álló nukleáris arzenáljáról még az 1990-es évek közepén. Emellett Irán célja, hogy atomfegyverrel fenyegesse Izraelt, Szaúd-Arábiát és az Öböl menti államokat.

Az orosz probléma

Biden a Budapest Memorandumban Ukrajnának ígért védelmi biztosítékok ellenére azt mondja, hogy nem fog amerikai harci erőket küldeni Ukrajna védelmére egy orosz invázióval szemben, ezzel tovább rontva "Washington már amúgy is meggyengült hitelességét a világ színpadán".

Egy nappal azután, hogy figyelmeztette Vlagyimir Putyin orosz elnököt, hogy "súlyos" gazdasági szankciókkal kell szembenéznie, "olyanokkal, amilyeneket még soha nem látott", ha Oroszország megszállja Ukrajnát, Biden határozottan kijelentette, hogy amerikai harci csapatok küldése Ukrajnába "nincs napirenden".

Az elemzésből kiderül, hogy Seth Moulton massachusettsi demokrata képviselő szembeszállt a Biden-féle irányvonallal, és a Wall Street Journal véleményoldalán kiállt Ukrajna mellett, fegyverszállításokat, szankciókat és "egyértelműen közölt súlyos következményeket" sürgetett. Moultonnak még arra is volt bátorsága, hogy finoman emlékeztesse Bident az Obama-Biden-féle kudarcra, hogy nem reagált Oroszország korábbi regionális hódítására 2014-ből. Egy dolgot hagy ki Moulton az elemzéséből: Oroszország szállítja Európa földgázának 40 százalékát, és télen európai otthonok millióiban kapcsolhatja ki a fűtést. Ez az energiafüggőség részben azért van, mert Biden már feloldotta az Oroszországgal szembeni szankciókat az Északi Áramlat 2 földgázvezeték miatt - olvasható az elemzésben.

Így jön a képbe Tajvan

Kétségtelen, hogy Hszi Csin-ping kínai elnök figyeli a Biden-kormány ukrajnai döntéseit és intézkedéseit, hogy Tajvanra vonatkozóan következtetéseket tudjon levonni. Xi arra vágyik, hogy Tajvan több évtizedes elszakadás után visszatérjen az anyaországhoz - ez egy olyan nemzeti diadal lenne, amely Xi örökségét Mao-Ce Tungéval egyenrangúvá tenné. Mit fognak tenni az amerikaiak, ha Kína megpróbálja erőszakkal visszahódítani Tajvant? Csakúgy, mint Ukrajna esetében, az Egyesült Államoknak nincs szerződéses kötelezettsége arra, hogy harcoljon a sziget függetlenségének és szuverenitásának fenntartásáért. Huszonnégy millió tajvani Afganisztánra, Hongkongra és Ukrajnára néz - és reménykedik. Nem éppen stratégia – állapítják meg a szerzők.

A Biden-kormányzat tétlensége vagy botladozó, félszívű intézkedései - amennyiben Kína kikényszerítené Tajvan behódolását - megrendítenék az Egyesült Államok Japán, Dél-Korea, a Fülöp-szigetek és Ausztrália felé tett szerződéses kötelezettségvállalásainak hitelességét. Hosszú távon ez a világpolitikai vonalak évtizedek óta legnagyobb átrajzolódását eredményezhetik Washington kárára. Mindezzel párhuzamosa zajlik Irán törekvése, hogy minél előbb nukleáris fegyvert szerezzen.

Potenciális robbantáspontok

A Biden-kormányzat gyengesége felbátorítja ellenségeinket és megijeszti barátainkat – olvasható az elemzésben. Hány más ország - és melyik - fogja magát arra kényszerítve érezni, hogy agresszívan haladjon előre a nukleáris fegyverek megszerzésében? Japán, Brazília, Dél-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Egyiptom, Tajvan? Ha nem számíthatnak arra, hogy Amerika a segítségükre siet, a nukleáris kapacitás kiépítése a részükről politikai szükségszerűséggé válik.

Ukrajna, Tajvan és Izrael mind-mind globális következményekkel járó potenciális robbanáspontok. A Biden-kormányzat erős, világos és egyértelmű vezetést mutat a világ számára? Barát és ellenség teljesen meg van győződve az amerikai elszántságról? Sajnos az egyetlen válasz most a "nem" – zárul az elemzés.