A szégyen és gyalázat napja: 2004. december 5-e!

Az eredmények gyorsan beérkeztek, kevesebb mint egy óra alatt minden világos lett! A magyarok jelentős része nem kért határon túli nemzettestvéreinből! Sokkolva éreztem magam 2004. december 5-én! Tudtam, hogy ez a határon túli magyarok számára egy igazi arculcsapás volt! Nemcsak az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, szlovéniai, ausztriai, horvátországi magyarokat köpte szembe ez a döntés, hanem az új-zélandi, az amerikai, a latin-amerikai és a világ többi részén élő összes nemzettársunkat.

Pedig sem gyerekkoromban, sem most nincsen olyan határon túli rokonom, akik a trianoni döntés után Magyarországon kívül rekedtek volna. Így nagyon sokáig budapestiként nem sokat tudtam a határon túli magyarok helyzetéről, arról milyen körülmények között élnek, és egyáltalán mit gondolnak a hazáról, a régióról, a világról. Szerencsére ahogy teltek az évek egyre többet tudtam meg arról, hogy mi is történt Magyarország XX. századi történelmében. Aztán valóban döbbenetes élmény volt, amikor fél napos autózás után színmagyar vidékekre értünk. Felemelő és egyben félelmetes érzés volt találkozni ilyen hatalmas távolságra is magyar nemzettestvéreinkkel találkozni

Azt hittem, hogy a 17 évvel ezelőtti gyalázatos népszavazás nem lesz felülírható. Persze valahol reménykedtem abban, hogy egyszer valamikor kárpótlást kapnak ezért a határon túli magyarok, de őszintén igazából nem hittem benne. Az pedig, hogy a gyalázatos népszavazás után kevesebb mint 6 évvel a magyar parlamentnek sikerült rendeznie, és jóvátennie a kettős állampolgárság kérdését, az egy hatalmas győzelem volt. Ennél is nagyobb győzelem volt a 2014-es és 2018-as országgyűlési választás, amikor a korábban szembeköpött nemzettestvéreink világosan kinyilvánították, kinek is a bűne volt a 2004. december 5-i gyalázat. 2022-ben se feledje senki a 17 évvel ezelőtti szégyenteljesen napot!