Emlékeztek még?
Emlékszel még amikor már fél hétkor sorban álltunk a munkaügyi központ előtt, hogy 11 órakkor bejussunk regisztrálni, vagy jelentkezni?
Emlékszel még amikor a legapróbb hibáért is érzéketlenül elbocsájtottak a munkahelyéről, mert tizen álltak a kapuba a helyedért?
Emlékszel arra? Amikor reggeltől sorban álltál egy állásért, de hanyagul kiszoltak, hogy betelt és Te reményt vesztve mentél haza, mert megint nem sikerült.
Emlékszel amikor a postás érkezése a segéllyel volt a legszebb napod a hónapban?
Emlékszel amikor rettegtél mikor kapcsolják ki az áramot?
Emlékszel amikor a vizitdíj miatt nem mertél hó végén orvoshoz menni?
Emlékszel amikor nem jelentettek be és remegtél, hogy kifizetnek - e? Azután több hetes csúszással kaptál fizut?
2006 után százezrek, milliók élték át mindezt.
Nem volt értelme a mindennapjainknak, munkaidőben leszeget fejjel bolyongtunk az utcákon. Kerestük a reményt.

Ma van lehetőség dolgozni. Az nem dolgozik aki nem akar.
Van miért felkelni. Értelme van a mindennapjainknak. Van mire alapozni, jövőt építeni. Gondolkozhatsz távlatokban, tervezhetsz, építhetsz.
Kikapcsolódhatsz munka után.
Nem kell folyamatosan nemet mondanod a gyermekednek. Gyönyörködhetsz a csillogó szemeiben amikor megkapja amit szeretne.
Büszke lehetsz, emelt fővel mehetsz. Megengedhetel magadnak szolgáltatásokat, így másnak is munkát biztosítasz. Így épül az ország, így lehet új út, új orvosi eszköz és így tovább.
Mert ha munka van akkor minden van.
Becsüljük meg, mert hatalmas kincs!