Itt az ideje, hogy Európa felébredjen!

Az afganisztáni események tragikus fordulatának ébresztőként kellene szolgálnia az Európai Unió számára – mindezt Max Bergmann, a Center for American Progress vezető munkatársa, 2011 és 2017 között a Külügyminisztérium vezető tanácsadója írta a Politico hasábjain. Amikor az Egyesült Államok egyoldalúan úgy döntött, hogy megszűnteti jelenlétét az országban, Európának nem volt más választása, mint követni a példáját. Afganisztán gyorsan a tálibok kezére került, az EU csak tehetetlenül állt a háttérben – tette hozzá.

A szakértő szerint az elmúlt néhány évben Brüsszelben sok nagyszabású beszédet hallhattunk a "geopolitikai bizottságról" és az "európai stratégiai autonómiáról". Az EU együttesen ugyanannyit költ a védelemre, mint Oroszország és Kína, de mégsem rendelkezik az alapvető katonai képességekkel ahhoz, hogy az Egyesült Államok segítsége nélkül külföldön harci műveleteket folytasson. Nem rendelkezik a modern hadviseléshez szükséges hírszerzési, megfigyelési és felderítési (ISR) képességekkel sem, sem pedig a támogató szerepkörökből álló hatalmas logisztikai erőkkel, amelyekkel a harcoló erők fenntartásához és fenntartásához szükségesek.

A szakember szerint az USA joggal bosszankodik amiatt, hogy Európa nem veszi elég komolyan Kínát. Az európaiak pedig a maguk részéről joggal aggódnak amiatt, hogy Washington kevéssé törődik az egyre bizonytalanabb szomszédságukkal. Az afganisztáni kivonulásról szóló washingtoni viták során alig vagy egyáltalán nem foglalkoztak az Európára gyakorolt lehetséges hatásokkal - pedig a közelgő menekültválság komolyan érintheti Európát és a helyszínen lévő erőit.

Az európaiak joggal érezték magukat lekicsinylve, de a háborútól megfáradt Washington tudta, hogy a kontinens nem sokat tud nyújtani. Ha az európai vezetők képesek lettek volna önállóan cselekedni, és felajánlották volna, hogy átveszik a támogató missziót, az Egyesült Államok örült volna – véli Bergmann.

Az európai stratégiai autonómia nem arról szól, hogy Európa elszakad az Egyesült Államoktól; hanem arról szól, hogy Európa képes cselekedni, amikor az Egyesült Államok nem érdekelt ebben. És egyre könnyebb olyan forgatókönyveket elképzelni, akár a Közel-Keleten, akár Észak- vagy Nyugat-Afrikában, ahol az EU biztonsága és érdekei veszélyben vannak, de az USA-nak nem vagy alig van érdeke cselekedni – tette hozzá.

„Ma új megközelítésre van szükség, amely kiegyensúlyozottabb kapcsolatra épül, ahol Európa időnként akár a vezető szerepet is átveheti. Ez tulajdonképpen egy európai pillért képezne a NATO-n belül. Ehhez az európai védelmet sújtó hatalmas strukturális problémák megoldására is szükség lenne.”

Az uniós tulajdonú képességek fejlesztéséhez új finanszírozásra, az EU külpolitikájának reformjára és az EU-NATO kapcsolat átalakítására lesz szükség – írta az elemző. Végső soron azonban Európa katonai elégtelenségének oka saját magában keresendő. Csak az Egyesült Államoktól való katonai függősége miatt van Washington számára hatékony vétójog az EU védelmi erőfeszítései felett - amit az USA arra használ fel, hogy ellenezze az uniós kezdeményezéseket és erőteljesen lobbizzon az amerikai védelmi vállalatok érdekében – mutatott rá Bergmann. Ahelyett, hogy folyamatosan az Egyesült Államokra tekintene Európa egyre inkább magukra kell majd figyelniük. Itt az ideje, hogy a stratégiai autonómia valósággá váljon –vélte az elemző.