Valóban szükségünk van erre a Nyugatra?

Hazudnék, ha azt állítanám, hogy megleptek az Afganisztánban történtek. Ami meglepő volt, hogy ilyen hamar sikerült a táliboknak átvenniük az ország felletti irányítást. Éppen ezért egyáltalán nem zárnám ki, hogy itt valami tervezett akcióról lehet szó. Persze az utóbbira semmi bizonyítékom nincs, de az események szédületes gyorsasága erre engedhet következtetni.

Az elmúlt napokban látott fejlemények kapcsán egy nagyon fontos kérdést érdemes lenne feltenni a magyar közéletben. Mégpedig azt, hogy szükségünk van-e erre a Nyugatra, ahová jelenleg tartozunk? Az Egyesült Államok és a NATO az elmúlt 20 évben soha nem látott összeget költött Afganisztán fejlesztésére, mégis az eddig nehézkesen összerakott államszerkezet úgy omlott össze, mint egy kocsonya. A Nyugatnak 20 év után pont oda sikerült eljutnia, ahol 2001. szeptember 11-én tartott.

Ki kell mondani az Egyesült Államok, az Európai Unió é a NATO hosszú ideje egy hanyatló fázisban van. Mi pedig az 1997-es és a 2003-as népszavazáson örömmel csatlakoztunk ehhez a szövetséghez. Pont ugyanolyan lelkesedéssel dobtuk magunkat a Nyugat ölébe, ahogyan az I. és a II. világháborúba is beléptünk. Az utóbbi eredményét már ismerjük.

Le lehet tagadni, de jelenleg jól láthatóan egy III. világháború zajlik a legkülönfélébb eszközökkel. A Nyugat 2001 óta pedig folyamatos vereségeket szenved, nem az események irányítója, hanem elszenvedője. Egy ilyen helyzetben pedig Magyarország is jól tenné, ha nem a sodródás, hanem adott esetben a rugalmas elszakadás politikáját követné, mielőtt még nagyobb bajba sodródnánk. Szent István óta mindegyik jelentős magyar vezető a Nyugat mellett tett hitet, de az afganisztáni események is azt mutatják, hogy ez a nyugati ideál a világon egyrészt nem képes megvédeni magát, és modellként sem szolgál sokak számára.

A történelem persze nincsen előre megírva. Elképzelhető, hogy idővel a Nyugat magára talál, bár erre egyre kisebb az esély, mivel olyan életellenes ideológiák foglyává vált, amikből egyelőre nem kíván engedni. Persze lehet a sorozatos vereségek idővel sokak ébredését elhozzák, de lehet ez már késő lesz. A III. világháborúban egyelőre a Kelet áll nyerésre, jó lenne, ha most nem a vesztesek oldalára kerülnénk!