A könyvtár még egy osztálykirándulásra induló retardált dabasi úttörő megjelenésű balos lebegő éttermiség előtt is nyitva áll.

Az értelmezési monopóliumát vesztett balos lebegő (levegő!?) értelmiség azzal próbálja lejáratni a József Attila Díjamat, hogy annak politikai színezetet tulajdonít.
Nyilván vidéki, katolikus munkáscsaládból származó, meglett, némi élettapasztalattal felvértezett emberként, másként állok a hatalomba visszalopakodó vörös mumushoz, mint az egykori káder és társutas szülők gyerekei.

Eddig ez rendben is van, csak a szokásos, végül is mit vársz tőlük, tapsoljanak️️ - mondhatná az ember
De hogy “egyslágeres” lennék, becsületre mondom, ezt nem hagyom️
Szóval barátaim és ellenségeim valamit tisztázzunk️

2012-2023 között a kormánypártisággal nem, viszont konok függetlenséggel annál inkább “vádolható” Kalligram Kiadónál
👉hét könyvem jelent meg (novelláskötet és regény, egyik, másik több kiadásban kelt el), valamint
👉92 novellapublikációm, irodalmi folyóiratokban, az Alföldtől az ÉS-n át a Székelyföldig,
👉nyolc alkalommal került be novellám Az év novellái, a Körkép, valamint a Hévíz gyűjteményes kötetébe és
👉eddig két könyvemet alkalmazták Rádiószínházra;
👉a 2013-ban megjelenő Rablóhalak és a 2014-ben kiadásra került Dögkeselyűk, fejezetek egy multi életéből című kötetemet a Magyar Nemzet es az akkor még regnáló Népszabadság ️is az év tíz legjobb könyve közé választotta.

Még mit kellett volna tennem?! Mondjuk félévente is írhattam volna munka (olyan dolog a sokak számára ismeretlen) mellett egy-egy könyvet?!

Gondolom abban ezek a hölgyek es urak egyetértenek, hogy ennyiszer, ennyi féle ember (főszerkesztők, szerkesztők, rendezők és dramaturgok) nem tévedhetnek.
Aki ezek után azzal vigéckedik, hogy egyslágeres (kötetes?!) író vagyok, az vagy tájékozatlan, vagy tudatosan félretájékoztat vagy egyszerűen irigy.
Döntse el, ki-ki maga️️
Nem akartam neveket írni és egy kommentháborúba, üzengetésbe bocsátkozni az érintettekkel, ezért nem neveztem meg az illetőket.