Kedves Róna Péter, Mi magyarok, ismerjük és szeretjük Európát, csak az a baj, hogy Európa már nem képes (fel)ismer(n)i és szeretni önmagát - így pedig nagyon nehéz nekünk.

"A kormánypárti szavazók egy része félreérti, hogy mi a hazaszeretet. Európa mellett állni, és annak szerves részének lenni nemzeti érdek.” (Róna Péter a már minden ellenzéki pártot megjárt megmondóember)

Nem, kedves uram, nem mi magyarok nem értjük Európát, hiszen ez a nép számtalan alkalommal hozott már iszonyatos áldozatokat Európáért, hanem Európa nem érzi, érti és tiszteli saját magát️

Ugyanis Európa nem egy földrajzi fogalom és nem is egy technokrata elitek által irányított ipari, kereskedelmi szövetség, ami most birodalommá akar válni.

Ha nem ez, akkor mégis mi Európa?! -vetődik fel joggal a kérdés.

Had hívjam a magyarázatomhoz segítségül Erik Zemournak a 40-50 éve még az állampolgárok fejében eleven valóságként létező Franciaországról írt néhány gondolatát: "Tudtam, hol akarok élni, kivel akarok élni és hogyan akarok élni. Gyermeki elkápráztatott szememben a Franciaország szó mindenféle tűztől tündökölt: történelem, irodalom, politika, háború, szerelem összegyűjtve és átalakítva ugyanazon szent fény, életművészet és a halni tudás művészete által; ugyan- azon nagyság tapasztalható még a kudarcokban is, ugyanazon modor még a legocsmányabb magatartásban is.”

Nos, ami a derék francia közírónak Frankhon az nekem, nekünk Európa, ami nem egy rohadt szerződés, folt a világ térképen, hanem egy eszme egy tűz egy szerelem, amibe vagy meglátja magát az ember vagy nem.
Manapság inkább nem. "Európa bajban van, és nem csak az ostrom miatt, nem csak azért mert egyszerre sújtja gazdasági, demográfiai és irányítási válság - ezek valójában csak következmények. A legnagyobb gond, hogy Európa mély morális válságban van, mert lerombolta talapzatát: keresztény hitét és kultúráját, és mindent, ami EBBŐL FAKAD.” (Hegedűs Zoltán történész)

A szellem Európája helyett, az anyag Európáját építik Brüsszelben, a semmit, amit a fogyasztáshoz való jog köt össze és tesz csábítóvá az ideérkezőknek, ám a hitetlenségével, történelmének átírásával, hőseinek megtagadásával, semmilyen vonzerőt (integrációs erőt) nem mutat a beérkezőknek, így aztán kizárólag addig áll fenn amíg a növekvő népesség (bevándorlás) és a csökkenő megtermelt javak mellett ki tudják elégíteni a lakosság szükségleteit - aztán kész, jön az elégedetlenség és közös ethosz nélkül szétesik a rend.

Ki akarna egy ilyen Európáért harcolni és meghalni?! Ki követné azt a zászlót, amelyre a tőke szabad áramlásának joga van felírva.

Elárulom, hogy senki!
Inkább követem a rongyos, golyók tépte zászlót, amit a vörössipkások emeltek magasba ‘48-ban, mert arról tudom, sőt (!) minden zsigereiben érzem, hogy a mi közös történetünk száll vele a tavaszi szélben️