A semmi csak semmit szül!

Ott állnak a fa alatt, tömik magukba a bejglit és azzal nyugtatják magukat, hogy ez a családok ünnepe.
Pedig nem az. Ez egy keresztény ünnep, isten, az ige megtestesülésének az ünnepe. Akár tetszik, akár nem.

Ám Isten nélkül csak üres emberek üres ünnepe.
Akik Istenben nem hisznek, a vállás nekik üres formaság, ahogy egy tanult barátom - édes Istenem!- több mint harminc évvel a kommunizmus bukása után a nép ópiummának nevezte.
De azért még hat ez az “ópium”, felállítja a fát, mellé áll és kibontja az ajándékot… ám ott belül nem történik semmi.
Pedig -leszámítva a két másik nagy vallási ünnepet és az államiakat - 359 napjuk lenne megünnepelni a (…) a mit?! A semmit.
1789 óta üldözik a kereszténységet a nyugati világban vagy ha máshol üldözik nem kelnek a védelmére; és éltetik a ráció diadalát és azóta nincs egy rohadt ünnepük, amit kitudott volna termelni a… (a mi?) A semmi.
Ezért inkább “szeretet parazitaként” állnak a fa alatt, de hiába... nekik nincs megváltás.
Egy kiüresedett kultúra onnan ismerszik meg, hogy elveszítette a szakrális ünnepeit.
Térjetek vissza, míg nem késő!