Áldott aki az úr nevében jön” (Mt 21,9)

Európánk, ha jelenleg olyan is, amilyen, még birtokba veheti örökségét. Sokan azt gondolják, hogy Európában már nincs mit megszentségteleníteni és már minden elhasználódott lejáratódott a kultúránkban, pedig valójában képtelenek vagyunk elszakadni keresztény gyökereinktől. Mert a láthatatlan szálak, amelyek a katedrálisok csúcsán lévő keresztet és a hétköznapi ember mindennapjait összekötik ugyan elhalványultak, de még nem szakadtak el.
“De kultúránk rejtett erőforrásai önmagukba záródnak, ha mi-örökösök-nem nyílunk meg nekik. Helyeinket és toposzainkat, tereinket és szövegeinket újra meg kell termékenyíteniünk aktív jelenlétünkkel és figyelmünkkel. Bizonyos, kitüntetett pillanatokban vissza kell térnünk saját Szent helyeinkre.” (Czopf Áron)

Induljunk hát, mert a legnagyobb ajándék vár ránk, Isten végtelen szeretete!
Álljatok be a menetbe!