Kedves Honfitársaim!

Az ünnep arra van, hogy egy emberi közösség, amely meg tudja nevezni magát vagyis megkülönbözteti magát más közösségektől, időről időre kinyilvánítsa valamilyen, számára fontos esemény kapcsán az összetartozás érzését.
A sokezer apró élet, amelyet megismételhetetlen csodává forraszt össze az osdzetartozás érzése.
Ilyen csoda Magyarország is, amely csak itt, csak így, ilyen utánozhatatlanul alakulhatott ki. Ez a csoda most 1023 éves! Legyünk büszkék rá, mert ez az ország nem csupán földrajzi fogalom, egy piros vonallal körülhatárolt hely a térképen; ennek a népnek, amely magyarnak nevezi magát, a történelme nem csupán vizsgára tanulandó nevek, helyszínek, évszámok halmaza; amikor kimondom a nevét, az ezernyi fényben tündököl: “történelem, irodalom, politika, háború, szerelem összegyűjtve és átalakítva ugyanazon szent fény, életművészet és a halni tudás művészete által; ugyan- azon nagyság tapasztalható még a kudarcokban is, ugyanazon modor még a legocsmányabb magatartásban is” (Éric Zemour)
Magyarországot vérrel és vassal hódítottuk meg, hogy aztán kapával, kaszával, verítékkel és az iránta érzett mérhetetlen szeretetünkből táplálkozó hűségünkkel tartsuk meg; igen mi is, most élők, mert mi is része vagyunk az időfolyamnak; nekünk is megvan a helyünk benne. A helyünk és a felelősségünk is.
Emlékezni és helyt állni!
Boldog születésnapot édes hazám!