Tartozunk nekik!

"ez a szív zsarnokok fegyvereitől sebzett
ez a szív saját parazsától újjászüli önmagát
ez a szív az én szívem ikertestvére
ez az ember olyan amilyen én vagyok
egyazon ég alatt
egyazon dalt
daloljuk
vetésről"
aratásról"
(Kassák Lajos, Munkásportré, részlet).

Nem csak ez a nap, de minden más nap is a verítékkel dolgozó munkásról kell, hogy szóljon!

Mert mert tartozunk nekik.

Az öreg szakiknak, a szüleim generációjának, akiket bérrabszolgasorban tartottak a Kádár-rendszerben, akiket elnyomtak és lenéztek; akiknek kuss volt a neve.

Akiknek a számlájára a hiteleket felvették, hogy aztán értelmetlen beruházásokra, a nemzetközi felforgatás finanszírozására költsék vagy éppen saját zsebüket tömjék vele a párt és állami vezető elvtársak és az impexesek.

Akik önkizsákmányolásban éltek és haltak meg korán vagy a kilátástalanságtól alkoholizmusba menekültek, gyógyszerfüggők lettek.

Akiknek a feje felől, a talpa alól a rendszerváltáskor eladtak gyárat, üzemet, földet ugyanazok az elvtársak, akik világforradalomról és proletárdiktatúráról papoltak nekik.

Azoknak, akiket mindezek után a kommunista vezetők seggét nyaló, gyorsan gazdát váltó marxistából neoliberálissá átvedlő, magát szakértőnek kikiáltó értelmiség (ugyan már tankönyvközgazdászok) elmagyarázták, hogy azért került az utcára, azért éhezik, a gyereke azért lesz drogos, mert túlfogyasztott.

Nem pedig azért, mert egy értelmetlen, és az értelmet nélkülöző embertelen rendszer rabszolgái voltak; nem pedig azért mert '56 után '89-ben is elárulta őket a saját értelmiségük.

Nekik tartozunk. És azzal fizetjük a tartozást, hogy soha ebbe büdös életbe nem engedjük, hogy az ő, a gyerekeik vagy az unokáik életének alakításába beleszóljon a vérükön meghízott volt kommunista elit.

Az az elit, amit Gyurcsány Ferenc a nagy privatizőr, az Apró-Dobrev klán politikai terméke vezet, aminek a seggét az egykor SZDSZ néven futó pszichodráma csoport gyerekei, unokái, szellemi utódai nyalják (most éppen szovjet zsold helyett, amerikai pénzen).

Nem fogjuk hagyni! Csak annyit üzenek nektek az öreg szakik nevében: Itt, nem jöttök át! Ezt megígérhetjük.