Jogom ehhez, jogom van ahhoz, a másik meg le van sz@rva

Sajnos, ebben nem értünk egyet.

Számos hasonló ügyben volt szerencsém megismerkedni a valós és nem az “elhülyéskedett”, viccelt körülményekkel; nagyra tartom a bírót, hogy volt bátorsága az “azt csinálok, amit akarok”; “ez az én telken semmi közöd hozzá”; “jogom van szórakozni” ezt vagy azt csinálni hozzáállással szembemenni.

Nem, nincs jogod hozzá.
Addig terjed a jogod, amíg a másik magánlakásának zavartalan használatához, pihenéséhez való jogát nem sérted; abszolút joggal nem lehet konkurálni- hozzáteszem a kilencvenes években aktív rendőri és önkormányzati “segédlettel” így tették pokollá, keserítették meg lakók százainak az életét éjszakai szórakozóhelyek és társaik - a közönségük kitombolta magát valamelyik pesti “proli kerületben” aztán jobb esetben taxival, rosszabb esetben részegen vezetve hazament a Káderdűlőre pihenni, ahol persze az ott élők érdekérvényesítő képessége miatt szó sem lehetett arról, hogy bármi is megzavarja a fontos elvtársak/később urak pihenését.
Kitartó jogászmunkával ennek vetettünk akkor véget.
A mai napig büszke vagyok rá, hogy nem csak a pihenéshez és a magánlakás zavartalan használatához való jogukat védtük meg ezeknek a szerény körülmények közt elő jobbára munkásembereknek, hanem a szoci időkben vadkeletté változtatott országban a reményt is adtunk nekik a fair eljárásra.
Ehhez persze elszánt, a komfortzónájukból kilépő, fiatal bírákra is szükség volt.
Miattuk is szólok most, miattuk és a modernitás nevében eltiportak, megszégyenítettek és kigúnyoltak nevében, kicsit szerényebben az “önzés jogával”!